Suli mizéria

Hát kálvária rendesen.
Azt hiszem, nem voltam elkésve, mikor októberben már elkezdtünk iskola nyitógató foglalkozásokra járni.
Úgy indultam neki, hogy jó lenne olyan sulit, tanár nénit választani, aki nem veszi el a kedvét a tanulástól, ahol kedvesek, aranyosak és barátságos környezet veszi körül.
Evidensnek tűnt Pimpi iskolája, de igazából a tanár nénik a foglalkozásokon nem voltak olyan meggyőzőek. Egy napközis tanár volt, aki tetszett Majának.
Aztán az összes környező iskolába elmentünk. Mindnehova, kivéve a körzetest. Mert azt tudtuk, bárhova, csak oda nem.
Aztán karácsony előtt Reniékkel még messzebbre is elmerészkedtünk. A másik két suliba. Az egyik bár meggyőző volt, Majának annyira nem tetszett a tanár néni és eléggé verseny istállónak tűnt a suli. Azt meg semmiképp nem akartam, hogy kicsit több mint 6 évesen a 8 évesekkel kelljen versengenie, mert bár nem gondolom, hogy lemaradna, de siker élménye ritkán lenne. A két suli közül, végül a nem annyira messziben maradtunk apával. Elég heves vita alakult ki köztünk, mert hogy mindkét suli elég nívós, válogatott gyerekeket vesznek fel. Apa egyiket akarta, én meg a szívemmel a másikat. Végül megegyeztünk, én nyertem :) Úgy indultunk neki a karácsonynak, hogy megnyugodtunk, kiválasztottuk. Ennek érdekében még át is jelentkeztünk, hogy körzetesek legyünk, tuti legyen a felvételi. Az átjelentkezés persze nem ment simán, mert csak nagy sokára lett időpont, aztán az ügyintézésben is kalamajka adódott. De én tántoríthatatlanul nem vettem tudomást a jelekről.
Aztán jött az újabb hideg zuhany, mert hogy az ovihoz tartozó suliban tanár néni váltás történt, és az eddig semmiképpen be nem jövő tanár nénit egy kedves aranyosra cserélték. Újabb tanakodás, de meggyőztük magunkat, hogy már egyszer döntöttünk és az űgy lesz jó.
A kiválasztott suliban felvételi elbeszélgetésre mentünk, annak tudatában, hogy így válogatják a gyerekeket, és hogy hamarosan eredménye lesz. Ami naná, hogy két nappal az ovi-suli előzetes jelentkezési határideje után volt. Nem mertünk reckírozni, így oda is beadtuk az előzetes papírt, valahogy kiblicceljük azt a két napot.
Aztán eljött a nagy nap, gyomor görccsel telefonáltam, és akkor közölték, hogy kb másfél hetet csúszik a felvett gyerekek névsorának közzététele.
És akkor minden összedőlt. Mert hogy esélyes volt, hogy két szék közül a pad alá esünk. MErt bármi lehet, csak a körzetes iskola nem.
Ja, mert hogy útközben kiderült, hogy hiába az átjelentkezés, elkéstünk vele, előbb lekérték a listát, így azon nem szerepeltünk, minden maradt a régiben.
És most itt tartunk ... kb három hét van a tényleges jelentkezésig, és hiába a hónapok óta tartó görcsölés, és izgulás, és agyalás és taktikázás, ugyan ott tartunk, mint szeptemberben ... káosz és fejetlenség.
Mert persze mindehhez hozzájön, hogy az új törvény miatt, kb másfélszer annyi gyerek van, mint ami egyébként lenne, mindenhol óriási túljelentkezés és mindenki részéről az abszolút bizonytalanság és tanácstalanság. Egy-két suliban ugyan indítanak plusz osztályokat, de van ahol ez megoldhatatlan ...
Abszolút tanácstalan vagyok, és elképzelni sem tudom, hogyan tovább. Kinek mit mondtam, hogy alakul, ki mit szeretne ...
Bár azt gondolom, talán maradjunk az eredeti elképzelésnél és az lenne a legjobb, ha kedves, aranyos tanár néni lenne, aki megszeretteti vele a tanulást és nem elveszi a kedvét ... ahol siker élményei vannak és szeret járni. MInden más háttérbe szorul ...
de vajon jót teszek így neki a mai világban? Vagy tanuljon csak meg küzdeni és "életben maradni farkasok között is" ...