Pénteken voltunk másodjára.
Múltkor is jó volt. Nem tudom írtam e róla. Akkor megérkeztünk, még jó idő volt. A gyerekek játszottak kinn az udvaron, Maja rögtön elfutott mellőlem, pedig mikor odafele mentünk olyan izgatott volt, mint még soha nem láttam.
Én meg nem tudtam rá kellőképpen figyelni, mert apa nem tudott hazajönni, ismerősöknél hagytam a két kicsit, ahol Jana bekakilt és nem vittem pelust ... ááá, örült nagy futás volt.
Szóval Maja feloldódott mikor odaértünk. Aztán be kellett menni, a gyerekeket bevitték egy terembe, ahol egy papírt kellett kiszinezni, és dobozzá hajtogatni. Maját épp Judit néni fogta kézen és kísérte be a terembe. Innét lett ő a kedvence. :)
Aztán a szülőknek volt egy megbeszélés az emeleten, igazgató mesélt a suliról, szlők kérdeztek ... közben a gyerekeket körbe vitték az udvaron, megmutatták a leendő termeket, sőt még egy dalt is tanítottak nekik, és mikor az épületet is körbe járták, akkor énekelve jöttek vissza a szülőkhöz. Nagyon megható volt.
Most kicsit más volt. Most kicsit késtünk, de csak pár percet. Az aulában az igazgató helyettestől kellett egy zsákból húzni, hogy melyik tanító pároshoz megyünk először. Maja most is izgult, de már nem annyira, és most volt idő beszélgetni róla. Olyan jó volt, csak rá figyelni, vele lenni.
Szóval beültünk az egyik tanító páros termébe. Ott először az egyik tanító néni adott nekik egy lapot, azon állatok, ki kellett színezni, aztán beszélgettek róla. Maja figyelt, fülelt, de legjobban a színezés érdekelte. Aztán a másik páros jött, vele dugóval festettek egy hóembert. Maja megint igyekezett tökéleteset alkotni, de közben figyelt. Túl aktív nem volt, jelentkezgetett, de azt gondolom, hogy jobban érdekelte a feladat, így arra koncentrált. Szeirntem aktívabb lett volna, ha csak figyelni kell.
Aztán cseréltünk, átmentünk a másik pároshoz.
Ott egy fiú egy mesét mondott az aranyszűrő báránykáról. Szerintem Maja nem ismerte a mesét - jobban kéne magyar népmeséket olvasnom nekik. :) Egy papír bárányt kaptak, és azt kellett beragasztózni és papírral feldíszíteni. Maja ezt is nagyon szépen megoldotta. Megint inkább csak a feladatra koncentrált. :) Aztán eljátszották a mesét is. Lehetett szereplőnek jelentkezni. Ő rögtön szólt, hogy nem szeretne szerepelni. Teljesen megértettem. Figyelt, fülelet, mindenre. De tényleg!!! Csak nem szerepelt. Ami persze nem baj. Kicsit én is megfigyeltem, hogy milyen is lehet majd sulisan. Hogy való igaz, hogy még kicsi hozzá. Hogy furán festett az idősebb gyerekek között. De azt gondolom, hogy nem kellene még egy évet hagyni oviban, mert ott meg unatkozna. Valahogy tényleg neki a suli és ovi közti átmenet kéne. Meglátjuk, sikerül e jól választani.
Még majd csak jövőre lesznek a többi suliban iskola nyitogatók, egy kettőre még elmegyünk ... meglátjuk. Azt hiszem, eddigi életem egyik legnehezebb döntése előtt állok. Nehéz! Mert igaz, nincs sok igényem - ne öljék ki belőle az érdeklődést és hogy szeret tanulni - de ez elég sok iskolában, tanítónál nem a legfontosabb. :/ meglátjuk, izgulok és igyekszem jó döntést hozni. És persze Majával is megbeszélni, elvégre, az ő radarjaiban lehet bízni. ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése