Hogy mi jut eszembe az evésről? KÍNSZENVEDÉS!!!! minden perce. mindhárom gyerekkel, mind a 4 étkezés. Dundival hiszti az eleje, mert éhes, mire elé teszem, már hisztizik, hogy nem, aztán hogy egyedül enne, vagy mégse, hogy ezt inkább nem ... majd átül, majd mászkál én utána, majd mindent felad, megint 2 kanálig jutottunk ... Erik szintén. Ami van,azt éppen nem enné. Most épp a csokis répatortára mondta, köszi nem kell. Maja meg ...áááá, semmit nem változott az elmúlt években.
Komolyan mondom, nem is értem miért csinálok nagy dolgot a főzésből. Semmi értelme. Apa szerint túl modernül főzök és jó lenne hagyományosat enni, a gyerekek szerint meg inkább esznek kenyeret üresen, vagy vajjal, vagy Maja mondjuk ketchuppal ... akkor meg minek? Még a szuperül megsült isteni finom házi kenyeremet is undorodva tolják el ... minek dolgozok annyit ... minek, minek, minek ... kinek????!!!!
ui.: ha néha több is hiányzik a tányérból mint két kanálnyi, akkor azt tutira megtalálom a földön ... :/
és ha mégis elfogy .. mondjuk most a csokis répatorta, akkor még én köszönöm meg, hogy hajlandóak voltak legalább megkóstolni. :/
és veszekszem nap mint nap, hogy a fiam ne lányként viselkedjen és hallgatom a hisztit, amiért nem hordhat szoknyát és ne vegye fel a Jana pólóját ...
tényleg élmény itthon lenni!!!!
és mégis hiányozni fog, ha már nem lesz...:)
VálaszTörlés