Még fogok írni a nyárról, mert nem múlt el a lelkünkből ... de most kezdi átvenni valami különös. Holnap kezdődik az iskola. Fura leírni, fura belegondolni, fura lesz holnap felkelni. MInden porcikám tiltakozik ellene ... még akkor is, ha már itthon egymás agyára megyünk, és szinte folyamatosan itthon ülünk és unjuk a meleget ... még akkor is nehéz leírni. Pláne, hogy Erik kezdi az iskolát. Teljesen új osztály, tanár nénik. Majának is elment az egyik tanár nénije, új lesz helyette, és Jana is egyedül marad az oviban.
Ma elsétáltunk az ovi fele és Jana találkozott Lilivel és ettől most várja a holnapot.
Erik is izgatott a maga módján. Maja várja a sulit, de tudja, hogy most jövő nyárig nem lesz megállás.
És én, én vagyok a legizgazottabb... megkértem apát maradjon itthon legalább holnap, ne hagyjon egyedül a gondolataimmal ... nem sikerült neki, be kell mennie ... így még inkább tele vagyok izgulással. Persze bízok bennük, mert okosak és ügyesek, megoldják, de már megint valami változik és én nem szeretem a vátozásokat. Olyan jó volt ez a nyár,, olyan jó volt együtt lenni, hogy volt idő meghallgatnom és leülnöm mellé csendben, hogy volt rá hogy megéljem és átéljem. Most minden felgyorsul és összezsúfolódik, megváltozik és átalakul ... én meg győzzem feldolgozni.
Ok, igen, magamat sajnálom a történetben a legjobban ... ez van ... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése