Ballagósan

Tarbay Ede: De jó lenne

De jó lenne szélnél sebesebben szállni
Fagyott tavi nádas húrján citerázni.

De jó lenne tavaszi patakokkal futni,
Vadkörte ágára bóbitákat fújni.

De jó lenne illatos mezőkön heverni,
Száraz szénakazalban meg-meghemperegni.

De jó lenne bóróka gyöngyét nyakba fűzni,
Láda megett tücsökkel éjjel hegedülni.

Ez volt a búcsúzó verse. Felállt, magabiztosan elmondta, pedig csak hétfőn hallotta először. És szerdán már tudta.
Megvolt a ballagás. Elballagott az én kicsi pillangóm. Én meg már három napja nem tudok aludni, mert folyamatosan képek peregnek előttem. Nem értem, hova tűnt ez a három év. Hova lett az a hat év, mióta megszületett.
Néztem a ballagókat, az örömet az arcukon, a mosolygásukat ... és közben a szívem majd meg szakadt. Hiszen értem én, hogy örülnek, és hogy ez jó és az élet rendje, de mégis valaminek a vége. Soha nem fogják már így szeretni, ennyire törődni vele. Már saját magának kell boldogulnia. Nehéz, nagyon nehéz.
Nem szeretem a változásokat. A kiszámíthatatlant. Nem szeretem, hogy nem tudom mi lesz vele. Hogy nem lehetek mellette mindig. Mert bár tudom, hogy erős és eddig mindig mindenben megállja a helyét, most mégis olyan törékenynek és kicsinek látom.
Féltem. Vagy magamat? Féltem az ismeretlentől. Kétségeim vannak, mert a legjobbat akarom neki. Neki és a jövőjének. De valóban jót teszek neki? Valóban ez a mi utunk? Féltem őt, és féltem magamat, mert nem tudom elhinni, hogy ilyen nagy lett a kislányom. Hiszen most született, most tartottam a karjaimban.
Emlékszem az első napra az oviban. Ahogy futott az udvaron, ahogy nézte a nagylányokat. Ahogy először próbáltunk ott aludni. MIlyen csillogó volt a szeme, mikor Böbe néni kinyitotta neki az ágyát. Emlékszem a kis pofijára, mikor először mondta, hogy szerelmes. :) Annyi emlék és élmény ... és ezeknek mind én is részese lehettem. És most jön a suli, aminek az ajtaja számomra zárva lesz. Nem tudok majd percekig gyönyörködni benne az ajtóban, belesni, ahogy játszik, meglesni az udvaron, ez az ajtó csukva lesz. Neki egyedül kell helyt állnia. És én olyan nehezen engedem el.
Mikor oviba ment, emlékszem könnyebb volt, mert tudtam, Erikkel pár hetünk van együtt lenni, és érkezik Jana. Volt dolgom. Most nincs.
Elmegy Maja, elmegy Jana. MOst kell majd a saját utam megtalálni, és bevallom egyáltalán nics hozzá kedvem. Kicst gyászolom ezt a hat évet ... kicsit gyászolom, hogy elszaladt az idő, pedig annyi mindent szerettem volna nekik még adni ... kicsit gyászolom a gondtalan éveket, a kötöttség menteseket ... kicsit gyászolom ...
Olyan jó volt. Olyan kedves emberek vették körül. Annyi szeretet kapott. Annyi élményt ... Tudom, ez egy új kaland lesz, új élményekkel ... csak én hagy legyek tele aggodalommal, félelemmmel, kétséggel, csak én ... rád meg Kicsi kincsem új kaland vár ... elballagott és sulis lesz ... Egyszer biztos megemésztem. :)