4 fog

Mert azt hiszem, erről még nem esett szó.
Szóval meglepve vettem tudomásul, hogy Majának elkezdtek nőni a maradandó fogai. Az első nem is mozgott, vagy talán egy kicsit - fú, de rég is volt - és csak azt vettük észre, hogy mögötte nő a maradandó. Édes volt, megbeszéltük, hogy most ez mi, aztán már várta, hogy kiessen. De csak nem akart. Volt olyan, hogy hazajött az oviból és mondta, hogy Fülivel beszélgettek, és ő mondta, hogy neki madzagot kötöztek rá és úgy húzták ki. És hogy ő szeretné, ha mi is megpróbálnánk. Féltem tőle, ő meg csak utána, mert nem gondolta, hogy ez fáj. De a fog nem jött ki, csak kicsit mozgósabb lett. Már orvoshoz is elmentünk, de ő csak azt mondta, hogy addig nem nyúl hozzá, míg a maradandó több mint a fele nincs kinn. Így hát nem maradt más, mint az idő. Időnként piszkálta, óvatosan, volt, hogy én is megnéztem, nem annyira óvatosan, ilyenkor mindig nagyon haragudott rám.
Aztán az első azt hiszem, a játszótéren esett ki. Megijedt, de aztán nagyon örült. Édes volt. Aztán este megjött a fogtündér ... és másnapra el is veszítette a pici pónit. Jaj, de nagyon bánatos volt, de olyan kis hősiesen viselte.
Aztán valahogy hasonlóan esett ki a második is, vagy az is lehet, hogy már keverem a történéseket, mert olyan régen volt.
Aztán mondta, hogy neki a felső is mozog. Én meg nem hittem el, mert mégis csak legyen egy kis pihi, legalább az alsó maradandóak nőljenek ki. De tényleg mozgott egy aprócskát. Nos, ezzel nem várta meg, hogy megjelenjen a maradandó. Oviban aludt, illetve csak ott maradt délutánig, mert alvás helyett addig addig piszkálta a fogát, míg már csak lógótt. De tényleg. Én egy kicsit mérges voltam rá, mert miért nem hagyjuk, hogy majd magától ... aztán rájöttem, hogy én is pont ilyen voltam. Amint egy kicsit is mozgott, szinte kitéptem, addig piszkáltam.
Nos ő is. Már tényleg csak egy nagyon pici tartotta. MÁr attól féltem, hogy éjjel álmában lenyeli, így már nem akartam, hogy azzal feküdjön le. MOndtam, hagy nézzem meg, és naná, hogy kicst nyomtam rajta. Ő sírt, mérges volt rám, majd kicsit később megnézte, és a kezében maradt. Olyan boldog volt. Olyan kis édes.
Aztán szinte másnap már el is kezdte piszkálni a mellette lévőt. Én megint szóltam, hogy hagyja már, ez még csak nem is mocorog. De ő persze, hogy megint piszkálta, és hát a harmadik fog kiesése után egy héttel már ott tartottunk, hogy a negyedik is lógott.
Egyik nap valahogy nagyon nem bírtak magukkal. Maja ráfeküdt Erikre, az meg vonyított,hogy szálljon le róla. Apa nem bírta cérnával az ordítást, odament, és megfogta Maját és arrébb tette, ülésbe lerakta. Ő meg összecsuklott és bumm, beleharapott a térdébe. Hát ez már tényleg fájt. Nagyon megijedtünk, mert az hagyján, hogy a térdébe harapott, kiesett a foga, de kicsit meg is nyomta az ínyét. Ha nem mozgott volna egyébként is, akkor tuti, hogy benyomódik. Nem volt vészes, a mozdulatot ezerszer csináltuk már, csak épp a térde nagyon kemény volt, és hát fáradt is volt és tényleg nem bírt magával, jól összecsuklott.
Szóval ez eléggé ijesztőre sikeredett. Vérzett rendesen, de elállt és vágül is jól végződött, mert megint jöhetett a fogtündér. Igen ám, de ő valamiért borzasztóan tartott ettől a fogtól, és mondta, hogy akkor ezt nem adja a fogtündérnek. Hát nem jött el érte, és nem kapott ajándékot. :) Érdekes volt, ahogy meghozta ezt a döntést. Egyszerre volt szívfacsaró és ugyan akkor megdöbbentő. Máig sem értem igazán, de ő ezt így határozottan kijelentette és kitartott mellette.
Azóta eltelt két hét, kis fogatlan banyám. :) MOst már az egyik, a régebben kiesett helyén látszik az új fogacska. :)
Hihetetlen, hogy ez is eljött.
És hogy a végét sírósra vegyem ... ma ment utoljára óvódába. :(