Eleve már azért is, mert a szombat munkanap volt. :/
Apát megkértem, hogy most én megyek dolgozni, a következőnél meg ő.
Szóval reggel elindultam dolgozni, nagy hévvel és lelkesedéssel, majd a hév felé fél úton visszafordultam, mert a Jézuska itthon hagyta a mamiéktól kapott ajándékát. Aztán újra elindultam. Gondoltam, hogy már baj lehet, mert nem ültem le és számoltam... szóval odaértem, és persze minden zárva, sehol senki. Tettem egy kört, ismerkedtem a környékkel mínusz 10 fokban, jeges szélben ... aztán mire visszaértem, találtam munkatársakat. Kiderült, hogy a nyitósok nem tudták, hogy ez munkanap, így nem jöttek nyolcra. Majd másfél órát vártunk a hidegben, szélben, mire bemehettünk.
Mire felmelegedtem, még egy kicsit dolgoztam, aztán jöttem is el, mert Pimpivel találkoztunk a héven és mentünk hogy mamival és papával négyesben vásároljunk kicsit. El is voltunk, jókat nevettünk, és vettünk is ezt-azt. Aztán hétkor metróra pattantunk, hogy életünkben először hármasban - mami, Pimpi, én - elmenjünk egy koncertre.
A bejutás sem volt egyszerű, mami elejtette a jegyét a szél meg elfújta ... engem majdnem nem engedtek be, mert nálam volt a kulacsom, amitől nem voltam hajlandó megválni ... kirakatták az innivalóinkat ... szóval volt itt minden de kitartottunk és bejutottunk, így végig nézhettük Caramelt.
Aztán Pimpi barátja Tamás hazadobott engem.
Másnap reggel korán keltünk, mert egy nagyon kedves ismerősünknek volt élete első kiállítása. Először bevágódtunk az istentiszteletre, amit persze a gyerekek hangosan fogadtak, így kivágódtunk és mikor már majdnem indultunk volna haza, meglett minden. És bár túl korán mentünk és nem is voltunk hivatalosak, részt vettünk egy nagyon aranyos táncházban és még a Mikulással is találkoztunk, aki megajándékozott minket. Végül csak elkezdődött a kiállítás megnyitó. Egy nagyon kedves és aranyos és bájos megnyitó volt, ami tele volt szeretettel és nekem küzdenem kellett a könnyeimmel.
Aztán csak hazaértünk és én csak be tudtam ájulni az ágyba. Majd mikor felkeltünk még lementünk és megnéztük az éves jégszobor faragást a téren. És végre találkoztunk rég nem látott barátokkal is ... és aztán haza és másnap munka ... és én azt sem tudom hol áll a fejem, de az még hagyján, de hogy áll a lakás ... és már csak két hét ... :/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése