2012. december 4., kedd

Iskola?

Megint egy rohanós napon vagyunk túl. Reggel elmentünk az oviba, és mivel nyílt hét van, kicsit ott maradtunk. Csak reggeliig. De ettől olyan rohanósra sikeredett.
Aztán hazajöttünk, kis reggeli, míg én ruhákat pakoltam el, addig Jana reggelizett. Majd rohanás el a boltba, mert most rákaptak a harisnyára, és nincs csak 1-1 darabjuk. Naná, hogy Janát cipelem, boltba leteszem, hogy válogatok, ő meg uzsgyi, rohanás. Szerencsére szólt az eladó, hogy majd ő kergeti, válogassak csak nyugodtan. Mire kiválasztottam 3-3 harisnyát, Jana is elfáradt, így megint cipelhettem, a baba-mama klubba. Ott azért elég jól elvolt, tetszettek neki a gyerekek, jó régen nem voltunk már.
Utána ebédért mentünk, de még találkoztunk Balázsékkal. Bazsi olyan cuki volt, mert egy karácsonyi díszt adott Dundinak. Olyan cuki volt, csak Dundi vágta be rá a morcot. Aztán persze megint cipeltem Dundit .. vagy ha mégse, akkor hisztizett.
Ebédért el, majd haza, itthon lefeküdt aludni, én meg tésztát dagasztottam, mert pizzát sütöttem vacsira. Mire kész lett, már indulhattunk is, mert még elmentem a boltba uzsiért, majd a nagyokért a suliba, mert ma ovis torna van ... vagyis lett volna, mert Paula szerint esett az eső, szerintem meg nem. Így mire Dundi cieplésben elértünk a suliig, közben riasztva apát, hogy a sulihoz jöjjön, én már kifulladtam. Így mondtam Janának, hogy sétál. Persze jött a hiszti. Megtettünk 10 métert, hiszti, én előre megyek 10 métert, ő ordít 2 percet, majd utánam fut, megnyugszik, megteszünk 10 métert hiszti ... és így tettük meg a mintegy kétszáz métert az oviig.
Ott Erik elém futott, mert örült nekem, erre Jana ordítva és hisztizve veti magát a földre. Mindenki minket néz, kérdik mi baja ... én közben a két nagyot öltöztetem, mert már késésben vagyunk. Közben befut apa is, aki kézbe veszi Dundit. Végre készen vagyunk, rohanás az autóhoz, megyünk iskola nézőbe. Apa elvisz minket, és persze szokás szerint alig lehet kijutni Békásról.
De odaérünk, bár a bejáratot kalandosan találjuk meg, gyakorlatilag körbe járjuk a sulit, ami azért nem kis túra, mivel egy hatalmas területen helyezkedik el. De benn vagyunk, és időben is érkeztünk, és még ismerősökkel is találkozunk.
A gyerekeket leültetik az ebédlőbe, ahol át akarja nekem adni egy hölgy a helyét, mert hogy az én állapotomban ne álljak. :/
Majd a szülőket átterelik egy másik még sokkal kisebb terembe, ahol pár szót mondanak a suliról, és két apuka is jelentkezik, hogy átadják a helyüket, mert hogy az én állapotomban ... :/ Ok, mielőtt elindultunk, akkor ebédeltem, de azért ...!!!! BRRR!!!!
A foglalkozásnak vége, már csak egy majd fél órás séta választ el a jó meleg otthontól. De a kezdeti eső, egyszer csak átcsap havas esőbe, majd azt veszük észre, hogy hatalmas pelyhekben hull a hó. Mi meg a sötét utcán kergetjük a pelyheket, és élvezzük a csodát. Mert az!!!!
Hazafelé még találkoztunk Anitáékkal is, és végre otthon voltunk, amikor is eszembe jutott, hogy ma kaptam egy levelet a suliból, hogy az óvónéniknek adventi kalendáriumot akarnak csinálni, és kéne bele ajándék. Így már csak az maradt hátra, hogy három kis zokni hóembert gyártsak, és végre 10 órakkor azt mondjam, hogy másra sem vágyom, mint hogy lefeküdjek és végre olvassak pár oldalt a könyvemből. :)
Talán tényleg jobb volt a betegséges házi őrizet. :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése