Azt képzeltem ,hogy majd én kinézek helyeket, már jó előre megvan a terv, aztán elmegyünk és Maja egyértelműen tudni fogja, hogy melyik legyen.
Ezzel szemben a kinézettek listája egyre csak bővül a káosz egyre nagyobb és én egyre tanácstalanabb és kétségbeesettebb vagyok és egyre több álmatlan éjszakát töltök el agyalással ... és most még csak december van... ok már január. És a beíratkozás május. És már szeptember óta nyom.
Igazából két iskolára szűkült a kör. Viszont mivel egyik sem körzetes, így próbálkozunk. Tulajdonképpen egyiket apa gondolja - a bibi vele az, hogy félek nehogy túl erős legyen, és a napközis tanító néni, bár megjegyezte Maját :) egy barna folt van a száján, ami borzasztóan zavarja a lányt. A másik meg nekem tetszik, jobban hajlik felé a szívem. De az meg nem túl erős, nincs annyi lehetőség benne, és 4 osztály indul, amiben félek, hogy elveszik a gyerek. Majának mondanom sem kell, hogy ez tetszik jobban. A tanító néni is egy kis fiatal - akiről az hírlik, hogy lehet nem bírja ki a 4 évet, mert hogy elmegy szülni korából adódóan ... bár azt gondolom, pont ilyen tanító nénit képzeltem az elején, mikor még semmit sem tudtam. Közlekedés szempontjából persze ez a rosszabb, mert többet kell gyalogolni. Persze mindkettőhöz hévezni kell, ami ugye nem csak idő, de pénz is.
Viszont mindkettő suli 8 osztályos, ami azt jelenti, hogy 4 évig egy helyre járnak majd mind a hárman. És a héten el kéne dönteni ... áááá!!!!
Tényleg egyre zűrösebb. És a legrosszabb, hogy nincs akivel megbeszélhetném, vagy akinek a véleményére támaszkodhatnék.
Apa sulija felé hajlanék már én is reggel óta, de a napközis néni és Maja viszonyában nem vagyok biztos. Az én sulimban viszont nem is láttuk a napközis nénit, csak a nyelv tanárt. Apáéban viszont a nyelvtanárt nem, és a tanár nénit is csak futólag, mert azon az egy nyílt órán nem igazán lehettek benn a szülök.
Tényleg őrjítő a helyzet ... legalábbis nekem!!!!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése