Betegség

Mert persze tél nem múlhat el nélküle. És nehogy már azt higgyük, hogy majd a bárányhimlővel megússzuk.
Múlt héten kezdődött. Vasárnap Erik hőemelkedéses volt. Nem volt jó hír, többek között azért sem, mert előtte szombaton szuper jó kis barátozós napot tartottunk itt nálunk, és félő volt, hogy a gyerekek elkapták. :( De tényleg semmi jel nem utalt rá, hogy betegség bújkálna valamelyikben is.
Aztán végülis úgy tűnt, hogy szerdára túl lett rajta, így mehetett oviba. Viszont Jana is belázasodott és el is kezdett köhögni. Majd vasárnapra Majának lett hőemelkedése. Vagyis még annak sem mondanám, mert 36,9et mértem nála rendszersen. Viszont köhögött és mivel a lányok rendszerint átjönnek hozzám, naná, hogy a már javuló Janát is újrafertőzte.
Erik lelkesen járt oviba. Sőt ott is aludt. MIkor mondtam neki, hogy de egyedül leszel, akkor mérgesen rám nézett és közölte, hogy nem egyedül, Gergővel! Hát ennyi. A barátság mindenek felett.
De szegénykém szerdára belázasodott. Várható volt, hogy kis közösségünkben ő is elkapja. És bár úgy tűnt, hogy úrrá tudok lenni, most mégis csütörtök van és úgy érzem, egyre rosszabb. Tegnap már egyre magasabb hőket mértem, és ma reggelre is lázasan ébredt Erik, sőt ami rosszabb, hogy újra elkezdett szárazon köhögni.

Igaz, hogy már kezdem unni a bezártságot és hogy kitaláljam hogy kinek mit adjak, mert persze doki nénihez nem lehet bejutni, de nem is vagyok túl erőszakos, mert még a végén valamit ott is elkapnánk még pluszba, de a legrosszabb még mindig az, hogy Jana folyamatosan nyöszög, pláne, ha valamelyik másikat ölelgetem. Nagyon nehéz vele. Folyamatosan kitalál nekem valamiket, mert már ő is unja, hogy mindig van itthon valaki. Neki kell a kizárólagosság. Így ha nincs más, akkor jön utánam vonyítva, hogy mammmmaaaa! mondom mi van? Errre, hogy bibi! És persze nincsen semmi. :/ Folyamatosan vonyít, folyamatosan nyöszög és már annyira az agyamra megy ...
Ma reggelre elfogyott a lázcsillapító, és persze Erik lázasan kelt. Próbáltam megnyugtati, és közben ölelgettem, próbáltam lejjebb vinni a saját hőmmel. Kijöttünk a nappaliba és ott ölelgettem. 5 perc sem telt bele és Jana vonyított a hálóban, hogy mammma!!!! Ordítva, csukott szemmel. MOndom itt vagyok, aludj! De ő csak vonyít, majd kijön, szemrehányón ordít velem és tépi ki Eriket a kezemből ... hát ilyen egyszerű vele.
És most is, hogy itt ülök, ordít, hogy mammma, bibi!!! Ami persze sehol nincs ...