2013. január 12., szombat

Hócsata képek nélkül

Reggel korán keltünk, mert mamiék jöttek köszönteni Eriket. Jaj, volt megőrülés rendesen. Rohangáltak és azt sem tudták, hova legyenek. Erik kapott tök jó kis távirányítós autót, azóta is Janával autóznak. Vicces volt, mert tőlünk is azt kapott, és a két autó egy frekvencián működik, így egy távirányítóval lehet két autót irányítani. :)
volt tortázás is, fini csokis tortával.
Aztán gyorsan eltelt az idő és ők elmentek - erről ugyan van kép, mondjuk nem az elmenetelről ;) és mivel a napokban esett a hó, bár a jó idő miatt nálunk elolvadt, és különben is csodásan sütött a nap, így autóba vágtuk magunkat délutáni alvás helyett és felmentünk Dobogókőre, egy baráti családdal együtt.
Hát naná, hogy odafele a két kicsi elaludt és mire a parkolóban helyet találtunk, már Maja is. De nem volt baj, mert ez a pár perces alvás elég volt arra, hogy aztán bírják a nap többi részét.
És Dobogókőben megint nem csalódtunk. Volt hó, és nem is kevés. Elindultunk a Zsivny sziklák felé. Valahogy nem mertük megkockáztatni a sípályát, azt gondoltuk, hogy szánkóval, gyerekekkel jobb ez így. Csúszkáltunk is keveset, Csabi húzta, tolta Mártit és Móricot, apa Maját és Eriket, én meg Janával csúszkáltam, és mikor elakadtunk, Reni tolt meg minket. Szerintem jó kis móka volt. Aztán persze volt egy kis hócsata is. Jó volt, mert nem kellett hógolyókat gyúrni, nagyobb göbök voltak és azokat dobáltuk. A baj csak az volt, hogy némelyik elég kemény volt, így vigyázni kellett, hogy ne gyereket találjunk el, de ha felnőtt is volt a cél, azért mégse érzékeny testrészen. :) Azért néhány betalált rendesen, pl nálam. :)
Mikor visszafordultunk, addigra Maja is életre kelt, Erik már röhögött nagyokat Móriccal. Apukák előre mentek a lányokkal, mi meg röhögve néztük a két fiú előadását Janával és Renivel. Hát elemükben voltak rendesen. Erik felállt a szánkóra, Móric úgy húzta, rángatta. Aztán fejjel lefelé fordították a szánkót és úgy húzták egymást. Aztán felültek rá és húzatták magukat, de úgy, hogy a fejük a hóban csúszott. Az extrém szánkózás minden fajtáját produkálták a legnagyobb röhögés közepette.
Eközben a két csaj addig vinyogott, hogy fáznak és elfáradtak, hogy apukákat rávették egy kis hüttés forró csokizásra. :)
Tipikus! A csajok a melegedőben trécselnek, a pasik meg a hóban őrjöngenek. :)
Aztán mi is követtük őket, de a két fiút nehéz volt beterelni, és mikor sikerült is sokkal jobban lefoglalta őket a melegedőben lévő két kutya kergetése, mint a forró csokizás.
Aztán még egy kis dombon hócsúszkáztak egy kicsit, sőt még el is mentünk megnézi a kilátást ... vagyis a nagy fehérséget, a szerintem itt a világ végét. Semmi nem látszódott a kilátásból, de nekem mégis tetszett. Ez is egy arca Dobogókőnek. A téli arca. :)
Még a hóesés is elkezdődött, így igazán csodás délután kerekedett. MInden megvolt. Már sötét volt, mikor elindultunk hazafelé. Móric és Erik Reniékhez ült, mi meg lányosítottuk a kocsit, Mártival. :) A csajok végig trécselték az utat, a vicces az volt, hogy Jana is csatlakozott, velük rötyögött és társalgott. Reni elmondása szerint, a fiúk is hasonlóan jól szórakoztak. Annyirra, hogy Móric mikor bekanyarodtak a parkolóba és egy pillanatra elhallgattak, el is aludt. :)
Hát, mit ne mondjak, engem se kellett altatni. Jó levegő, hó, jó társaság, kell ennél több? És nevetni is rég nevettem ennyit. ;)
Képek persze nem készültek, mert kesztyűben, havas kézzel nehéz lett volna, még ha nálam is lett volna a gép, ami persze nem volt. :) De nem is baj ... talán! :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése