Kata barátném minap a blogjában írt a náluk - Új-Zélandon - lévő játszóterekről.
Erre nekem is végig futott pár gondolat róla.
Nos. Mint olyan, hogy játszótéri kultúra, szerintem nálunk nincsen. Pár jobb játszótér ugyan van, amiket védenek is az arra rendszeresen járó anyukák, de leginkább a szerencsén múlik, hogy megmarad e a játszótér.
Hozzánk a legközelebbi egy apróka kis játszótér, amit szerintem csak a kreatív anyukák hívnak így, hiszen áll egy homokozóból, 4db hintából és egy fa kisvasútból, mint mászóka. Persze nem az, csak a már magukkal alig bíró gyerekek másszák meg - pl enyémek. Mert hogy EU-s szabvény szerint a legtöbb kihívást jelentő mászókát megszüntették, mondván, hogy baleset veszélyes ... így nem marad sok minden, amire felmászhat egy gyerek. Márpedig mászni kell. És jó!
A játszótéri helyzet azt hiszem, felénk eléggé siralmas. Van ez a kis nyamvadt játszóterünk. Az évi gondozása annyi, hogy minden évben hoznak egy adag földet, és toldozzák az eléggé lestrapált kerítést. Mert hogy kerítéssel kell védeni. Míg a jó időben kb 40 gyerek, szülőkkel a mini játszótéren kuporog, addig a kutyás gazdák több négyzetméternyi helyen szabadon engedve szaratják - ,ár el nézést, nem tudok rá jobb szót - a kutyáikat. Mert hiába van sok zöld terület, mert nálunk eléggé gyéren eépültek a házak, és meg is marad a szép zöld gyep, rálépni nem lehet, mert el van aknásítva. Letenni egy pokrócot, hogy a kisebb babák mászhassanak, lehetetlen. Akkora hely nincs, nos és kinek van kedve épp egy rakás kaki mellett piknikelni. Kerti játékokkal, gondolok itt tollas vagy hasonló, szintén nem lehet játszani, mert nem tudsz egyszerre arra figyelni, hogy jön a labda, és hogy közben ne lépj szarba.
Téli helyzetben még gázabb a helyzet, mert még a járdán is vannak aknák, mert hát mégis a hóba ne menjen már bele a kutya ...
Szóval a kerítés mögé bezárva próbál játszani rengeteg gyerek.
Most épp elhatározták magukat a fenntartók és kivették a kerítést, hogy majd megcsinálják. Azért nem kapkodják el, már majd egy hete vagyunk kerítés nélkül. Persze nem kellett sokat várni rá, hogy a kutyás gazdik így hogy kerítést nem látnak a játszóteret is bírtokba vegyék. Mert hát nincs akadály ... hangsúlyozom, nem mintha nem foglalnának el rengeteg helyet amúgy is.
A kutyák a kerítés cölöpei által hagyott lyukakba csinálnak - amikbe egyébként játszanak a gyerekek, mert milyen jó is kavicsokat hajigálni bele, vagy épp beépíteni. De nem, mert a kutyának oda is szabad. ÉS miért ne rohanhatna végig, vagy épp be a kutya, hiszen nincs kerítés. Ha megpróbálsz rászólni a gazdára, örülj, hogy ha nem támad neked, legjobb esetben csak úgy tesz, mintha nem hallaná.
Szörnyű! Talán nem is annyira a játszótéri helyzet bosszant, mint inkább a felelőtlen kutyatartók. Mert én nem is annyira a kutyákra vagyok mérges, sokkal inkább a gazdájukra. Vagy azokra, akiknek többet jelent egy kutya, mint egy gyerek.
Vasárnap a szigeten voltunk a nagy csúszdás játszótéren, ahova szintén kutyák is járnak. Sőt mi több, épp egy nagyobb méretű kutya rohangált a gyerekek között. Láthatóan csak játszani szeretett volna, de kérdem én, hogy valóban egy nagy méretű kutyának a csúszdás játszótér a legjobb élettér? Tényleg ott kell játszania?
És persze ott sem lehet letenni egy pokrócot sem, mert minden tele van aknákkal. A kutyatartónka fogalma sincs róla merre kujtorog a kutya, amikor indulhatnékja van, akkor elkiáltja magát és a kutya valahonnan előjön.
Szóval nem értem én. Tényleg előrébb való egy kutya, mint egy gyerek? Tényleg a kutya bármit megtehet?
Nem rég egy tinédzser hozta le a játszótérre a macskáját sétáltatni ... és mikor rászóltunk, hogy talán nem kéne, úgy fel volt háborodva ... egy másik helyen a kutya berohant a játszótérre, megkergetve naná, hogy az én gyerekeimet - a kutya átszaladt a kerítés lyukai között. A gazdi röhögött és mikor szóltam, rám nézett, és azt mondta, hogy nem tehet róla. MOndtam, talán a pórázt nem az ő nyakába kéne tartani ...
Hihetetlen szerintem. És tényleg nem a kutyák ellen vagyok. Igaz nem vagyok egy nagy állat barát, de talán ez nem is rajtam múlik. Mert talán más lenne a viszonyom hozzájuk, ha a gazdák nem felsőbb rendűen viselkednének, és döntenék el, hogy az én gyerekem, vagy én akarunk e közeledni a kutyához. Majd én eldöntöm, hogy nekem szimpatikus e, és ha közeledem, megkérdezem. De nem kell rám ugrania egy kutyának kérdezés nélkül. Nem kell nekem a közösségi házban egy pamlagon ülnöm egy kutyával, mikor én ültem le előbb ...
Kíváncis vagoyk, mikor jutunk el valami kulturáltabb körülményekhez. Mikor alakul ki valami normális helyzet, amiben mindkét fél megtalálja a maga helyét.
Megjegyzem, nálunk pl van kijelölt kutya futtató, amiről a kutyatartók 90%-nak fogalma sincsen, és kb 200 méterre van attól, ahol most a kutyákat futtatják, és ahol a gyerekeknek kéne játszaniuk. :/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése