Ha onnét nézzük, szar volt: fosós hányós vírust kaptam el én, és kicsit a lányokon is végig ment, aztán piroska néni jött meg (nem a szomszéd ;) és ennek megfelelően eléggé le is vett a lábamról.
Ha onnét nézzük szuper volt: hatalmasakat kirándultunk, barátoknál voltunk, vásároltunk, étteremben voltunk.
Szóval attól függ, honnét nézzük.
Akkor a részletek:
Szombaton reggel felkeltem és gyorsan neki fogtam az ebéd elkészítésének. Már a múltkor is csináltam, és meglepően jól sikerült és jól is fogadták. Így tortillát csináltam, még a lapot is én sütöttem. És megint nagyon jól sikerült. Annyira, hogy mind el is fogyott.
Szóval megcsináltam és autóba ültünk, átmentünk Gyuláékhoz. Pontosabban egy másik faluba, ahol egy kicsit sétáltunk a tó körül a gyönyörű őszben. Fantasztikus volt, gyerekek futkároztak, ettek!!! (igen, ilyen népszerű volt a tortillla, hogy szinte ölre mentek érte, AZ ÉN GYEREKEIM!!!!). Aztán átmentünk még Gyuláékhoz, ahol a fantasztikus napsütötte teraszon sütettük a hasunkat, míg a gyerekek megint tökéletesen elvoltak. És csodák csodája, nem bent, már ment a tvben a mese, hanem kinn a napon. Gyuláéknál olyan a terasz, hogy ilynekor odasüt a nap és a követ úgy felmelegíti, mintha padló fűtés lenne. :) Persze ez nyáron annyira nem jó, de ilyenkor tökéletes.
Aztán ebédeltünk, igen, megint tortillát (mondtam én hogy népszerű volt és sokat csináltam). Édes volt, mikor leültek az asztalhoz, Adél meglátta, és mondta nem kéri. Maja meg leült mellé és magarázta neki, hogy de tudod, milyen finom! És csupa jó dolog van benne, amit szeretsz: répa, azt szereted, paradicsom, az is finom, meg husi, az is jó ... meg saláta, az annyira nem :) Lényeg, hogy mindenki jóízűen evett és elfogyott. Olyan nagyon örültem!!!
Aztán autóba vágtuk magunkat, és átmentünk az ikeába. Igen, oda, ilyen szép időben, mert hogy párnát szerettem volna venni a gyerekeknek. Odafele aludtak is egy kicsit, majd ott egy nagyot futkároztak. Igazán jó volt, bár kicsi hiszti volt, mert be akartak menni a játszóba. De mivel Janát nem vették volna be, így ő hisztizett volna, így mindenki jött velünk. De nem volt baj, gyorsan rájöttek, ez jobb móka.
A végére már azért elfáradtak, és jól jött a kocsi is. De édesek voltak és nagyon tetszett nekik. Mi is megvettük ami kellett, meg még egy pár dolgot. :( Azért nem volt vészes a pénztárnál. :)
Aztán irány haza. Vagyis megálltunk még a mekiben és ott vacsiztunk.
Hihetetlen mennyiséget fogyasztottak el aznap a gyerekek. Apával csak álltunk és nem hittük el.
MIkor hazaértünk, már éreztem, hogy nem igazán vagyok jól. Felpuffadt a hasam és semerre sem mozdult. Aztán estére megjött. Előbb csak hánytam, majd a hasam is elindult és szinte egész éjjel jártam ki a wc-re. Reggelre baromira legyengültem, tényleg nagyon kész voltam.
Apával úgy döntöttünk, nem megyünk sehova, és mivel a főzéshez sem éreztem magamban elég erőt így elmentünk délben a közeli étterembe. Ezzel a gyerekek vágya is teljesült, mert hogy van ott egy kis játszó sarok és mivel hétközben onnét hozzuk az ebédet és látják, most végre ki is próbálhatták.
Nekem meg jól esett a meleg leves ... a gyerekek meg a milánóit falták. De most komolyan!!! Hihetetlen volt. Maja jó étvággyal, és még a csajnak is megjegyezte, hogy milyen finom. Leesett állal néztük.
Aztán haza, kis döglés és kezdődött ... a lányok elhányták magukat. Jana szokásához híven a kanapét rakta tele répával, Maja rendes volt, mert eljutott a mosdóig.
Így éjjel nem mertem őket egyedül hagyni, mi lányok kinn aludtunk a nappaliban, én a lábuknál éber kutya pózban, a fiúk meg a hálóban. De nem volt semmi éjjel.
Így reggel mindenki elég erősnek érezte magát ahhoz, hogy autóba üljünk és elmenjünk kihasználva a csodás őszi napot egyet kirándulni.
Aztán odafele úton a kicsik elaludtak, Maja meg hányt egyet. Kicsit elbizonytalanodtunk, de azért úgy voltunk vele, mégis femegyünk Dobogókőre. És végül milyen jól tettük.
Csodásat kirándultunk. Elmentünk megnéztük a kilátót, aztán kitaláltam, hogy kiránduljunk egyet az erdőben. Olvastam valahol, hogy a zsivány sziklák milyen jó hely, és még turista jelzés is vitt oda, így kalandra fel.
Végig követtük a jeleket - nem volt nehéz, rengetegen mentek oda :), sőt apa még arra is vetemedett - nem feltétlen nyerte el a tetszésem, de azért engedtem, hogy egy fába belevéste a gyerekek nevét, hogy itt jártunk. Úgy örültek neki!!!
A sziklák meg tényleg megérte a kalandot. Csodálatos hely!!! Nem is gondolná az ember, hogy ilyen csodára akadhat az erdő közepén. Pedig már majdnem feladtuk, ugyanis a 2 kmes utat már két órája róttuk. Mert ugye kakilni és pisilni mindenkinek kellett, aztán követtük a jeleket, aztán átmentünk a patakon kis hídon, aztán véstünk a fába, aztán kerestünk botokat, vívtunk ... haj de jó volt. De érdemes volt elmenni és meglátni. Ott megettük a maradék morzsákat is, végül hazafelé indultunk.
Kicsit aludtak a kocsiban is, jól elfáradtunk.
Aztán kedden ugye nekem volt piroskák napom, ami rendesen levett a lábamról. Ráadásul a gyerekek meg vagy érezték a frontot, vagy csak a mi hangulatunkat, de egész nap alig lehetett velük bírni. Kivéve délután, mikor elmentünk egyet biciklizni. Bár abban is voltak káoszos pillanatok.
De vége lett a hosszú hétvégének és olyan vegyes érzésekkel ... bár inkább jó volt mint rossz. De végül is csak én estem át víruson és voltam nagyon szarul. Ja, meg apa, mert még ő is kidobta a taccsot kedd éjjel. :)
Ma oviba mentek, és mivel újabb bárányhimlős megbetegedés van, ezért halványan még él a remény, hogy rendesen belerandítanak az őszi szünetbe is ... a nagyobb baj az, hogy mivel apának kitaláltam valamit szülinapjára, nem merek belefogni a szervezésébe ... :/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése