Sebészeten

Szóval az úgy volt, hogy este játszottak a gyerekek. Szoktak ugrálni a kanapéról, de általában a szivacsra. Most nem volt ott. Végül is elővigyázatosak voltak, mert letették a párnákat. Aztán valami nem sikerült, sajnos nem láttuk. Maja szerinte Erik meglökte Janát, Erik szerint nem is, aztán mégis ... nem tudjuk. Szóval ugrottak és Jana kiabált, hogy auuuuu!!!
Fájlalta a lábát, nem akart ráállni. Néztük, de szerintünk törés nem volt, egyenlőre csak figyeltük. Éjszaka velem aludt, hogy ne járkáljon (csak mert szokott ... nem mellesleg a legjobb éjszakánk volt. Egyszer kelt, de megsimiztem és aludtunk tovább), no meg hogy figyeljem. Utóbbiból nem sok lett, aludtam, mint a tök, de nem volt semmi.
Reggel még mindig nem nagyon akart ráállni, sántikált és mondta, hogy au. Meg leginkább négykézláb mászott. vicces volt! :) Meg amúgy sem árt neki, elvégre csak egy hétig négykézlábazott. Egyesek szerint ez baj, és gyakorolni kéne vele, szóval ilyen szempontból nem tett rosszat ez vele.
De egy kicsit nekem úgy tűnt, hogy be van dagadva, így gondoltam egyet, vettem egy nagy levegőt és elmentem a hárommal az itteni sebészetre. Előtte nagyon megígértettem, hogy jók lesznek ... hát, üggyel, bajjal sikerült is nekik.
Bementünk, kértünk sorszámot, aztán vártunk. Nem voltak előttünk, de azért nehogy már azt higgyük fontosak vagyunk 10 percet várattak. Aztán bementünk, mondtam mi történt, megnézte, ő nem látott rajta semmit, még duzzanatot se ... aztán átküldött a röntgenre, hogy többet nem tehet.
Átmentünk. MOndjuk ezt gondoltam, de ettől kicsit tartottam. Hiszen tudtam, hogy a két nagy nem jöhet be, és hát kicsit gyomorgörcsöm volt, hogy egyedül hagyom őket.
De kis várakozás után ide is behívtak, és szerencsére a nőnek nem volt ellenére, hogy az öltözőbe várjanak a nagyok.
Jana eljátszotta a megilletődöttet, begubozódott és bújt hozzám. Legörbült a szája. Fognom kellett a lábát, három képet csináltak. MIndből kettőt, mert csak annyira volt megilletődve, hogy felfogja hogyan tud bajt csinálni. A lábujjait mozgatta folyamatosan. A nő meg kért, hogy azért vagyok ott, hogy fogjam, ne mozgassa ... köszi! :) Minél jobban kértem, annál jobban mozgatta, és közben somolygott.
Végül sikerült és a nőnek sem ment el a türelme, mert amíg Janát öltöztettem, addig mivel ügyesek voltak a nagyok, megmutatta nekik a felvételt. Ők meg nagyon élvezték. :) Maja itthon le is rajzolta, amit látott. MÉg azt is tudta, hogy melyik anya keze.
Aztán kimentünk és vártunk. Jól megvárakoztattak ... :) De a papíron is láttam, amit később a doki is mondott, hogy törés nincsen. Ennyi!!! Mást nem is mondott. Még azt, hogy pihentessük, ne terhelje pár napig. MOndtam, köszi, és hogy ugye tudja, hogy a lehetetlent kéri. Csak mosolygott.
Szóval ennyi volt. Megint jól megijesztett minket, de azért kemény a csaj, megint bebizonyította. :)
Aztán mivel az ebédet még nem hozhattuk el, annyira korán volt még, így egy jó nagyot sétáltunk a napsütésben. Hideg volt igaz, de olyan szépen sütött a nap.
Sétáltunk a külső úton, amikor Erik már megint kezdte a szokásos idegesítő mutatványát. Heccelte a Janát, hiába kértem röhögött ... csak ordibált és nyávogott. Én meg fogtam, és elrántottam a babakocsi elől, ahol azért állt, hogy Jana ne tudjon az árnyékával játszani. Elrántottam, és ő meg a hévtől elesett. Erre megállt mellettünk egy autó és kiszólt belőle a nő, hogy ugye ezt nem gondoltam komolyan, és hogy milyen szörnyű látvány volt kintről. MOndom, mi van? Nézek rá, mondom ez most komoly? És hogy ki nem szrja le őt ... erre mondogatott még pár dolgot, mert hogy ő aztán tudja, mert mellette ül a gyereke (kiskorú volt és nem volt bekötve ...) Én meg mosolyogtam rá, és mondtam foglalkozzon a saját dolgával ... meg aztán gondoltam még cifrákat, hogy esetleg ha én is a meleg autóban furikázhatnék naphosszat, és nem épp a sebészetről kéne jönnöm és idegelne három gyerek folyamatosan, talán én is tudnék neki mondani pár szép szót ... de nem szóltam semmit, csak mondtam, örültem, hogy megismertem.
Aztán már szinte eseménytelenül telt a nap. MIndenki lenyugodott, mindenki megnyugodott - persze én legfőképp, mert azért elképzeltem, hogy esetleg Janát 6 hétre gipszbe kényszerítik ... nem votlak szép gondolatok. De ennyi járt mára ... végül is soha rosszabbat. :)