Óbuda napja

Néven fut ez az immár több éve megrendezésre kerülő össznépi banzáj. Először még tetszett, majd tavaly már húztam a fogam és idén nagyon nem akaródzott menni, pláne, mikor megláttam, hogy hatalmas vurslit állítanak fel amit nem lehet megkerülni, elkerülni ... és belegondoltam, hogy három gyerekkel, még ha csak egy-egyre is ülnek fel, ami ugye úgyse úgy lesz ... hát köszönöm nem!
Így alakult, hogy nagyon erőltettem, hogy akkor délelőtt menjünk el úszni úgy családilag, még akkor is, ha tudtam Maja is csatlakozik Erikhez. Aztán meg kitaláltam ,hogy ha már Janában olyan nagy az apa rajongás, akkor menjenek el ők a Liliomkert-i piacra én meg megyek a nagyokkal úszni. Így végre láthatom mi is az úszikálás.
Jaj, olyan jó volt őket látni. Olyan ügyesek voltak. Maja nagylányosan, komolyan teljesítette, amiket Eszti néni kért, Erik is mikor kellett teljesített, de a köztes "szünetekben" mégiscsak megmaradt a formájánál. Szórakoztatta a többieket, beszélt, be nem állt a szája, énekelt, pörgött, forgott. Vagy épp, mikor ki kellett mindenkinek ülnie a partra, szép sorban, naná, hogy ő beleesett ... olyan édes volt, majd megettem. Maja meg büszkén kihúzva magát ... és én is olyan büszke voltam rájuk. Virult a fejem rendesen.
Aztán a végére apáék is befutottak, le is jöttek a medencéhez is. Dunci egy ideig az ölemben ült, de mikor látta, hogy vége az órának, mi is felálltunk, nagyok is jöttek kifele, gondolt egyet és rohanvást elindult a medence fele. Apa már csak ugrásában kapta el, amint épp a medencébe veti magát. Nagyon vicces volt, bár ha belegondolok, hogy mi lett volna, ha nem kapja el időben, hogy melyikünk ugrott volna utána ... és hogy csurom vízesek lettünk volna ... :) azt mondjuk nem gondolom, hogy ő annyira megijedt volna. Nem ilyen a csaj. :)
Szóval végeztünk, még elmentünk Lexinek ajándékot venni, mert másanp volt a bulija, majd haza és alvás.
Közben jött az ihlet. És mikor felkeltünk és nagy nehezen összeszedtük őket, akkor mondtam, hogy először nézzünk fel a faluba, mert ott is buli volt. Felsétáltunk és bár túl nagy buli nem volt, mégis nagyon hangulatos utcai móka kerekedett. Ismerős emberek, nyugodtan, békésen beszélgetve, italozva, gyerekek nyugodtan rohangáltak, senki nem ordított, senki nem volt feszült ... olyan igazi, békebeli utcai összeröffenés volt. Nekem nagyon tetszett. Ovis társakra is akadtunk, olyanokra is, akik már tavaly elballagtak.
Aztán ugrálóváraztak egyet a nagyok - ami ingyen volt! - Jana is ment volna, de sokan voltak, féltem eltapossák, bár több nagy is jelentkezett, hogy vigyáznak rá. Tényleg nagyon családias volt az egész.
Aztán sikerült eltántorítani, majd bementünk a házba, ahol festeni lehetett, meg papír sárkányt készíteni. Jó sokáig elvoltunk. Nagyon élvezték a gyerekek. Pláne, hogy volt egy nagyon segítőkész anyuka, aki irányított mindent, és volt egy idősebb bácsi, aki nem győzte szórni a dícséreteket, hogy milyen szépeket festenek a gyerekek. Ez még jobban lelkesítette őket.
Végül csak kijöttünk és egy családi koncert végére le is ültünk a padokra. Majd skander verseny következett. Erik is jelentkezett volna, de mivel látta, hogy Maja nem megy, mégsem akart. Pedig nagyon aranyosak voltak a gyerekek ... Sajna apa kicsit megunta, és szorgalmazni kezdte, hogy menjünk át a térre.
Átsétáltunk hát. Útban Anitáékkel, Botiékkal találkozttunk, végül úgy alakult, hogy a nagyok elmentek velük - nekik már elég volt a vursliból - mi meg hármasban gyorsan végig szaladtunk a nagy semmin. Tényleg nem volt már semmi, az a kevés árus is pakolt. Ráadásul tényleg drága dolgok voltak.
Nem mellesleg fenn a faluban is volt néhány árus, de megállapítottam, hogy akár én is lemehetnék jövőre árulni, varrnék néhány figurát anyagból és azzal. Annak mindenképpen jó lenne, hogy valamit hazavigyenek a gyerekek, mégis olcsó legyen, hogy akár az öt gyerekes család is megengedhesse magának ...
Szóval végül nagy játszóterezés, meg fára mászás lett a lenti vursliból. :)
Jó kis nap volt megint. Szeretem ezeket a családias összeröffenéseket. Még a játszóterezés is jobb így! ;)