Jana

Kicsit írok róla, mert az jutott eszembe, ezer éve nem írtam és közben meg olyan nagylány már!
Szóval hihetetlen a csaj. Kinyílt minden tekintetben és elég ha azt mondom róla, hogy gyakorlatilag még mindig uralkodik a családon.
Ma reggel a nagyok játszottak, ültek egymással szemben és gyűrűkkel, meg csecsebecsékkel játszottak. Ő is odament, nézte pket egy darabig, majd kikapott egy karkötőt a kupacból és rohanvást hozzám futott a fürdőbe. A nagyok utána, és kiabálták, hogy add vissza. Ő meg csak mosolygott és röhögött. ... Igazi kis genyó! És pontosan tudja, hogy ő a kicsit, hogy neki sokkal többet szabad. És kihasználja. És engem is. Csak ő ülhet az ölembe még mindig, csak ő nyúlhat hozzám. MIndenkit apának hív. Pedig ki tudja mondani, hogy anya, Maja, Eriket E nek hívja, de akkor is mindenki apa. És mikor éjszaka felhangzik a hangos apaaaaa, mérgesen bemegyek, hogy legalább mondanád, hogy anya, csak sunyorogva mosolyog. Tudja, de mégis ellenkezik. Mert hogy folyton ellenkezik. MIndig mást akar. A nagyok öltöznek, ő is ordítva huzná magára a ruhát, mikor odamegyek, hogy segítek, már nem akar öltözni és kergetem a lakásban. MIre elkapom üvöltve öltöztetem. Dobol az ajtón, hogy menjünk már, mire mindenki glédában, ő vagy berohan a szobába, vagy a kinyitott ajtót csukogatja, úgy, hogy másokat odacsukjon, vagy ne engedjen ki és közben röhög. Üvölt kajálásnál, hogy enne, mire elkészítem a kaját már nem éhes és hiába ordított egy perccel előtte, hogy tegyem be az ülésébe, mire beteszem száj bezár és semmit nem eszik, és ki is mászik az ülésből. Akkor felállok, hogy ok ennyi volt, mire ordít, hogy tegyem vissza a kaját. Visszateszem és minden kezdődik elölről.
Vagy igaz, hogy mióta Csilliék itt jártak, azóta hajlandó inni. Viszont senki mástól nem fogadja el, csak tőlem. Üvölt, hogy haaaam!!! - mindent így hív, kaját, innit - majd rángatja apát. Odamennek a pohárhoz, apa a szájához emeli, mire forgatja a fejét és mutat felém. HIába minden, nem hajlandó kinyitni a száját, míg oda nem megyek, elveszem a poharat és tőlem elfogadja. Senki mástól nem. Persze ha nem vagyok itt, akkor igen, de ha csak a közelben is vagyok, akkor nem.
Éjjel még mindig sokat kel. ÁLtalában kétszer, de van hogy egyszer és én ennek nagyon tudok örülni. Igaz, jókat alszik a helyén, bár minden nagyobb eljön mellőle éjszaka folyamán, ő meg szerintem csak azért marad, mert még mindig rácsos ágyban alszik. Szopizik éjjel, szopizik nappal és szinte folyamatosan. Néha csak azért fekszik az ölembe, mert rutinból ha ülök, akkor neki szopiznia kell. Ide is azért jutok ritkán, mert leülök és akkor jön és ül az ölembe, és rugja el a kezem, így még egy kézzel sem megy a gépelés.
Tulajdonképpen rettentően fárasztó, tényleg 24 órás gyerek, aki tényleg nincs el egy percet sem nélkülem, mindig rajtam lóg, folyamatosan hozzám kell érnie, rengeteget cipelem, mert nem jó a babakocsi, a hordozó, csak ha kézben viszem. Zsarnokoskodik és teszi mindezt a legnagyobb élvezettel. Ennek ellenére meg csak azt tudom mondani, hogy olyan gyönyörű. Olyan szemei vannak, amik akkor is levesznek a lábamról, ha éppen nem hagy valakivel beszélgetni és odaáll a képembe, megfogja az arcom és maga elé húzza és addig ordít, míg el nem hallgatok és rá nem nézek, akkor meg röhög a képembe. Sokszor nézem és mérges vagyok rá, közben meg arra gondolok, hogy olyan gyönyörű. Az arcán ott van minden ártatlanság, minden gyermeki szeretet, minden gondtalanság és önfeledtség. És miközben nézem, arra gondolok, hogy szeretnék én is ilyen lenni, gondtalan és önfeledt és bár ne érdekelne semmi. Bár örökké tartana a pillanat és mindig látnám a szemében azt a meghitt szeretetet, amit csak ő képes nekem adni. Ahogy magához húz és átölele a picike karjaival. Ahogy kisajátít és hiszi, hogy csak neki jár anya simogatása és puszija. Hogy elvárja hogy kényeztessem és csak ő legyen. Imádom!!! Nagyon, rettentően nehéz vele, mégis imádom!!!!!! Nehéz kettősség ez, nap mint nap saját magammal kell harcolnom és küzdenem és nincs győztes, nincs vesztes, csak az ár ellen megyek ... mert közben meg kívül és belül ugyan olyan, mint én! És ez tényleg nagyon nehéz!!!!!