2012. május 6., vasárnap

Lexi buli

Sajnos épp anyák napjára esett ez a buli. :( Így haza menni sem tudtunk, de szerencsére eszembe jutott, hogy ismerem én Melindát és az ő segítségét fogom kérni. Történetesen Meliéknek egy virág boltjuk van, pontosabban anyukájának és megkértem ,hogy ha lehet, akkor nem e vinne ki anyumnak egy csokrot. Ő első szóra benne volt - ezúton is ezer köszönet érte. Így alakult, hogy anyák napján nem hívtam fel anyut .. legalábbis nem korán reggel, mert nagy nehezen megvártam, mígy a csokor a helyére kerül és mikor már Meli szólt, hogy átadta, akkor hívtam. Szerencsére nagyon örült neki és álmában sem gondolta volna, hogy ilyet kap. Még akkor sem, mikor meglátta Melit a kapuban. :) Olyan jó volt, hogy sikerült örömet szereznem. :)
Aztán délután Lexi bulijára ment Maja. Erik is nagyon szeretett volna menni, nagyon szomorú volt, hogy ő nem mehet. Dehát ez van srácom! Majd lesz még fordítva is. ;)
Viszont, mikor elmentek, megígértem, hogy utánuk megyünk. Mert hogy apával ment Maja bulizni. Mi meg sütöttünk egy finom kenyeret - http://szellemafazekban.blogspot.com/2012/02/forrovizes-gyorskenyer.html - aztán elsétáltunk a hévhez, felszálltunk rá és meg sem álltunk Budakalászig ... nos ez pontosan egy megállónyit jelent. :) Mire elkezdték élvezni a hévezést, már le is kellett szállni. De olyan édesek voltak a kicsik. Aztán kicsit sétáltunk és az Omszki-tó partján végig elmentünk Lexi bulijáig. Kicsit volt persze hiszti, mert Jana a forgalmas út kellős közepén sétálni szeretett volna, aztán mikor meg leraktam hogy itt mehet, már nem akart ... én meg már őt cipelni. De ezek a koccanások már-már minden órásak nálunk ... A kicsik ennek ellenére nagyon jól érezték magukat. Erik futkározott, bogarat nézegettek, botoztak, néztük a síelőket, nevettünk ... olyan jól éreztem magam velük. Annyira feltöltött.
Persze Maja is jól érezte magát, ő meg végül a játszóház ablakából integetett, csurom vizes fejjel, szétázott arcfestékkel ... édes volt nagyon. Lexi bulija is nagyon jól sikerült, rengeteget játszottak, nevettek, tortáztak. Még aztán kicsit beszélgettünk Lexi szüleivel, mert én is odamentem megköszönni, a meghívást. Végül fáradtan jöttünk haza, de tényleg mindenki jól érezte magát. Én meg rájöttem, hogy lesz hova menni unalmas nyári délutánokon. :) Ki jön velünk???

1 megjegyzés: