Hát fura érzés ... tegnap volta z első nap. Fura mód, annyira nem izgultam, mint pl ma. Tegnap valahogy minden ment. Apa itthon maradt és együtt mentünk. Reggel Eriket bevittük az oviba, szerencsére nem elsőnek érkezik ... Aztán autóba ültünk és át a suliba. Ott apa is velünk volt 9ig, aztán el kellett mennie, én meg egyedül maradtam. De szerencsére Jana megértő volt, és magához mérten elég jól viselkedett.
Majdnem fél 11 volt, mikor eljöttünk a suliból. Aztán olyanegy körül ment érte apa. Nehezen telt el az a pár óra ... na de most.
Reggel kipróbáltuk, apa még mindig itthon van, így amit gondoltam, hogy 7:10kor indulás,Eriket leadjuk, aztán rohanás a hévhez, suliba ... Erik megint nagyon aranyos volt, bement simán. Aztán óvónénik még egy kicsit beszélgettek Majával, már indultunk volna, de a piros csoportos Ildikó néni folyamatosan szóval tartott. aztán nagy nehezen szabadultunk, és rohanás a hévhez. Persze útközben rájöttem, hogy a telefonom otthon hagytam, így fogalmam sem volt, hogy mennyi az idő. Be kell szereznem egy karórát.
Tegnap beszéltünk róla Majával, hogy rollerral jön, de nem akart. Ma már a hévhez rohanva, mondta, hogy akkor holnap kipróbálja azt. :)
Végül beértünk, teljesen úgy ahogy terveztem, 50re már ott is voltunk. POnt minden simán ment. Aztán leültünk a tegnapi helyére, de sajnos a kisfiú, aki előző nap mellette ült, nem volt ott. Nem is láttam. Reméltem, hogy csak kicsit később jön, és nem pedig elült. Sajnos páratlanul vannak, így és a lányok ráadásul. Nem akarom, hogy egyedül üljön. Kicsit feszengve, szorongva jöttem el ... ez az egy nagyon bánt. Görcsölök rajta, apa szerint legalább nagy helye van, de akkor is ... ma háromra megyünk érte, mert még a teremben vannak dolgok, amiket meg kéne csinálni. Most addig ezen fogok görcsölni ... :/
Fura érzés volt othagyni. Néztem, ahogy ül ott, kicsit fáradtan, kicsit izgatottan, kicsit egyedül és törékenyen ... jaj, a mai nap nagyon nehéz volt. Tegnap sok minden pörgött, de ma nem ... és ha belegondolok, hogy egy hónap múlva mikor reggel hazajövök, senki nem vár itthon ... hát nem tudom ... készülnöm kell rá lelkileg nagyon.
Ráadásul olyan gyorsan elszállt a nyár, és olyan hirtelen megkezdődött minden. És folyton az jár a fejemben, hogy ez már így lesz örökre ... ma háromkor keltem. Igaz, fújt a szél rettenetesen és az ablakokon nagyon áthallatszik, meg Jana is mellettem aludt, aki folyamatosan rugdosta Maját ... de akkor is ilyeneken kattog az agyam ... rettenetes. Miért nem tudom lazán venni a dolgokat?
Istenem, add, hogy üljön valaki mellé. Hiszen annyira kedves és aranyos és csevegős kislány. Szeretni való nem?????!!!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése