Pénteken Botiékkal tartottunk egy bunyós délutánt, aztán szombaton apáék úszni mentek, mi meg a lányokkal piacoltunk, délután meg Gyurciékkal és Ricsivel szedték szét a házat, vasárnapra úgy gondoltam, kell egy kis friss levegő, és miért kéne megvárni a tavaszt egy kirándulásra. Jó melegen felöltözünk és irány Szentendre.
Hát, nem ment könnyen, elég nagy ellenállásba ütköztem. Végülis kellett nekem utolsónak kelni. Mire apát elrángattam a méltán népszerű - szerintem csak ő néz ilyen filmet - kidobós filmje elől, és mire ketten nagy nehezen kikapcsolhattuk a tv-t hogy elinduljunk, azt hiszem nem maradt gyerek, akivel ne vesztünk volna össze.
Beültünk a kocsiba és apa javasolta, akár felmehetnénk Dobogókőre is. Én elleneztem egy kicsit, hiszen azért messze van, de mivel Dundi bealudt, mondtam ok. Mire odaértünk, Erik is majdnem elaludt, de mikor meglátták mekkora hó van ... elképesztő volt. Én nem láttam még ilyet, hogy egy falura még semmi, ott meg legalább 10-15cm hó. Útközben megláttunk az út szélén szánkókat, gondoltam biztos lehet kölcsönözni, különben minek lennének kitéve. Gyors fék, apa parkolót talált az út szélén. Igen ám, de hórutintalan idén, így gondolta jól lehúzódik, aminek az lett a vége, hogy szépen elakadtunk.
A csoda az volt, hogy mire megtettük ezt a megállapítást, addigra ketten is odaugrottak, hogy segítsenek. Apával együtt hárman tolták, én meg vezettem!!! :) Persze nem sikerült kinavigálnom, így apával cseréltünk. Sikerült kimenteni magunkat.
Mire azonban átértünk az úttesten a túloldalra, apa mehetett is vissza, mert valaki más is szintén elakadt. :)
Addig megkérdeztük a szánkót. Apa fizetett, gyerekek felpattantak és már robogtunk is. Találtunk egy kis utat, és mivel lejtett, mi ott szánkóztunk. Először ráült a két nagy, apánál Jana - kivételesen most nem a kezemben volt - meglódítottam a szánkót, az meg csak csúszott, csúszott, neki a hóbuckának, én meg repültem utánna, és térden csúszva fogtam meg az utolsó pillanatban. Mázli, hogy nem volt nálam Jana, szerintem akkor már tutira bekerültem volna a Guiness rekord könyvbe, mint leghülyébb anyuka.
De ennek is meg kellett történnie, és utánna már ment minden simán. Volt, hogy én ültem a szánkón, volt hogy apa, volt hogy Jana ... mindenki nagyon élvezte.
Mire az út végére értünk, elfáradtunk rendesen. Visszafele indultunk, még maradt kis idő zsíros kenyeret enni, és forró teát inni, majd hazafelé vettük az irányt.
Jól elfáradtunk, gyerekek bealudtak, autóztunk egy kicsit. Majd mikor hazaértünk, addigra apával mi is elfáradtunk. Ő a friss levegőbe és a szánkó húzásba, én meg a Jana cipelésbe, akit egy percre nem lehetett letenni, a végén még Erik is nyőgös lett, így egyik kezemben Jana, másikkal Erik kezét fogva sétáltam ... mert az örömbe kis üröm is vegyüljön már!!! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése