2012. január 8., vasárnap

Anya a rettenetes ...

Történt ugyanis, hogy szokásos szombati napra virradtunk. Apa és Erik úszni mentek, mi lányok meg egy lightos porszívózással múlattuk volna az időt, mikor is megcsörrent a telefon. Apa volt. Ma nincs úszás, jövő héttől indul. (megjegyzem akár meg is jegyezhettem volna a dátumot, ha történetesen nekem jönnének a hírlevelek, de nem, apa okosan magának küldette, csak épp elfelejti elolvasni)
Apa szerint Erik úgysem Ildikó nénivel szeretett volna úszni - egész úton mondogatta, hogy ok, hogy úszni megyünk, de inkább ne Ildikó nénivel és ne is Eszti nénivel. Szóval, apa úgy gondolta, hogy akkor lessük meg a közeli aquaworldöt, úgy családilag ámblokk.
Hát ok. Gyors nézelődés neten, mennyibe is fog ez kerülni. Hohóóó! Mázli, 3 év alatt ingyen bemehet. Micsoda szerencse, hogy Erik 3 nap múlva tölti csak. :)
Szóval készülődünk, gyors pakolás és irány a víz.
Persze rengetegen vannak, de ez minket nem tántorít. Még egy gyors karúszó vásárlás a kis Dundinak, amiről később ő persze hallani sem akar. Persze más lett volna a helyzet, ha a nagyokon látja, neki meg nincsen. De ha van, hát köszöni nem kéri.
Átöltözés ... mellesleg nem megy könnyen, mert naná, hogy a random mód öltöző kódokat adó egymás mellé teszi az egymás után érkezőket és egymást kerülgetve, apró folyosón sok ember öltözni próbál és ruhákat eltenni ... jól van ez kitalálva!
Azért még a bejutás előtt szétválunk fiúk és lányok csapatra ... nos ez sem megy könnyen, mert miért is értené meg egy épp 3 éves, hogy neki miért kell másfele mennie.
De sebaj, végre benn vagyunk és a gyerek részleg felé vesszük az irányt. Hurrá, végülis benn nincsenek is sokan. Erik a csúszdák közé veti magát, Jana meg köszöni nem kér vizet, ölbe baba lesz. Maja meg karúszót nem kér ... hurrá! Azért csak rábeszéltük.
Szóval, Erik a csúszdák közé veti magát. Naná, hogy okosan úgy találták ki, hogy lépcsőn kell megközelíteni, ráadásul még egy elég meredek és mozgó függő hídon is át kell verekednie magát a gyereknek hogy a hőn áhított csúszdához érjen. Szegény Eriket még ez sem érdekli, megy ő mindenen keresztül. No meg őrajta is mennek keresztül. Mert mit érdekelné a másikat egy kisgyerek, mikor ő maga is az életéért küzd kézen fogva saját gyerekét, hogy átérjenek a túl partra.
Nézem egy darabig, ahogy szegény fiam lassan halad előre, megküzdve mindennel és mindenkivel. Aztán a következő körnél kézen ragadom és együtt megyek vele én is. Csak én nehezítve, karomban a kicsivel, még kapaszkodni sem tudok. Elkísérem a másik oldalra, majd fordulok vissza, hogy míg ő lecsúszik én vissza verekedjem magam a másik oldalra és újra neki induljunk. Csináljuk ezt egy párszor, végül megunom és nagyot gondolván arra jutok, lemegyek én is csúszdán.
Merészen nekiindulok a szivárvány csúszdának - kezemben Dundival - és .... abban a pillanatban megcsúszik a lábam, nagyot vágódom a csúszdára és hirtelen minden csúszóssá válik és már hiába próbálom elérni a kapaszkodót, nem megy, megállíthatatlanul száguldunk lefelé a vízbe, kezemben a kicsivel ... még látom, hogy a medencében lévők dermetten néznek ránk, apuka fejéhez kapja a kezét, aztán már csak a nagy csobbanás van ... hirtelen padlót érünk, meglököm magunkat és felérünk a felszínre ... kezemben a kicsivel ... aki köhög egyet, rám vonyít és aztán már csak néz rám, mérgesen. Én meg nem győzök bocsánatot kérni és magamhoz térni ... idióta anya! Csak ez jár a fejemben.
Végül megúsztuk mindketten a kalandot, apa is odaért a végére és később nagyot nevettünk rajta ... és később megláttam, hogy a másik oldalról simán fel lehet menni a csúszdákhoz ...
később már ott ment Erik végig. Mert ő még kb 50szer lecsúszott. Én voltam vele, míg apa a lányokkal jacuzzizott ... Jana nagyokat ugrált a vízbe, nevetve - talán a kis kalandunk hozta meg a kedvét? :)
Én meg miközben néztem a fiam, ahogy fel-le csúszik, lebeg és lubickol arra gondoltam, miért is nem itt ünnepeljük a szülinapját? Hiszen mondhatni majdnem itt született ... és úgy szeret úszkálni és csúszdázni ... én meg úgy szeretem őt és hálás vagyok a sorsnak, hogy az anyukája lehetek.

Hát biztos nekem is az agyamra ment a csúzdázás, de tényleg ilyen gondolatok szálltak meg ... szuper jól éreztük magunkat, leszámítva az incidenst ... rég volt már ilyen jó együtt lenni. :)

3 megjegyzés:

  1. Na ez pont olyan volt, mintha velem történt volna meg:D Azért egy pillanatig elképzeltelek, ahogy becsapódtál a pancsolóba :D Na a lényeg, hogy végülis jó móka volt:)
    A játszót már megcsinálták? mert októberben épp felújítás alatt állt, amikor mentünk

    VálaszTörlés
  2. Röhögni fogsz, de még a csúszás alatt is eszembe jutottál, hogy ha itt lennél, tuti nem velem történne ilyesmi ... :)

    VálaszTörlés