Fura

Nézegettem kicsit a blogom. És akkor vettem észre, hogy jött egy komment. Egy régi, májusi bejegyzésemre. Az írója sérelmezi, hogy egy fényképét felhasználtam, pedig nem is kértem rá engedélyt.
Az úgy volt, hogy május elsején tavaly elmentünk oda, ahol az üvegtigrist forgatták. Nagyon jó kis napot töltöttünk ott. Sajnos nem vittem fényképezőgépet, de szerettem volna megörökíteni azt a napot. Így annak ellenére, hogy írtam róla, kerestem egy fényképet a neten is. Beírtam öreg barátunknak a google-nek, hogy üvegtigris és kidobott egy csomó képet. Én kiválasztottam egyet, ami tetszett, rányomtam, hogy másolás és már benne is volt a blogomban. Nem mellesleg nem volt rajta semmi, emlékezetem szerint, csak maga a helyszín, sem emberek, sem semmi, ami egyébként ezer más képen ne lett volna rajta.
Nos ezt a képet találta meg valaki ... mert hogy név és elérhetőség nélkül, csak egy mondatot találtam, hogy engedély nélkül használtam fel a képet és hogy azonnal távolítsam el, mert ő nem adott rá engedélyt. Persze, mindezt most, tehát mintegy 9 hónap elteltével.
Kicsit megzavarodtam, mert mindig nagyon vigyázok rá, hogy olyat és úgy ne írjak vagy közöljek, amihez nincs közöm, vagy ha mégis, akkor a forrást mindenképpen említsem. Mert hogy nem akarom én más babérjait.
De gondolkoztam, és eben az ügyben nem érzem magam felelősnek. Egy egyszerű kereséssel találtam meg, nem volt tiltva, vagy bármi jellel ellátva, a keresőben az első 10-15 kép között szerepelt és ráadásul nem reklámoztam vele senkit és semmit, mert csak leírtam egy alig látogatott blogba, hogy milyen jó napunk volt.
Rosszul esett, hogy valaki csak úgy beszól és parancsolgat. Aki egyébként hogy került ide? És miért 9 hónappal később? És még a nevét vagy arcát sem vállalva ...
Persze lehet én látom másként a dolgot, de azt gondolom, hogy egy tájkép, amin senki nem szerepel, nem hatalmaz fel senkit arra, hogy ilyeneket írjon. Nem éltem vissza a képpel, és nem használtam fel illetéktelenül.
De vessen rám követ, aki nem így gondolja ...