Kb egy éve húzzúk ezt. Akkor voltunk a doki néninél, aki javasolta, hogy menjünk el a Bethesdába. Akkor nem tettük, mondván, hogy próbálkozzunk még vele.
Aztán pár hete felhívott a védőnő, hogy kéne menni 4 éves státuszra, és ugye jó úgy is, hogy nincs doki néni. MOndtam ,hogy hát nem igazán, mert szeretném ha megnézné Eriket. Ez indította el a gondolatot, hogy valszeg semmi mást nem fog mondani, mint egy éve, mert hogy a helyzet változatlan. Tapogatóztam ismerős fiús anyukák körében és Andiék javaslatára a Rózsakert mellett döntöttünk. Felhívtam őket, elmondtam a problémát és már kaptam is az egyébként is javasolt Vers dokihoz időpontot. Nem is kellett várni sokat, kb két hétre rá, már időpont is volt.
Izgultam nagyon, mert mindenképpen a legkevesebb lelki megrázkódtatással akartam megúszni, az amúgy szerintem elkerülhetetlent. Ismerve a fiamat, aki a legérzékenyebb ember, akit ismerek, mindenképpen azt gondoltam, hogy ez a megoldás lesz a jó, még ha anyagilag nem is a legolcsóbb. Sőt ...
Szóval, eljött a nagy nap. Eléggé izgultam, és mikor elmondtuk neki hova is megyünk és miért, hát meg sem szólalt útközben, láttam hogy izgul. Csak annyit mondott, hogy ő nem akar menni. :/
Eléggé időben értünk oda, de fél órás csúszás volt. Mikor végre sorra kerültünk (előtte közölte, hogy ő apával megy be, és kész. Egyik szemem sírt, a másik nevetett), kérdezte a doki, hogy be lett kenve? Mert hogy csodakréme van, amivel az egész teljesen fájdalommentesen zajlik. Mondtuk, hogy nem. Kicsit húzta a száját, mert hpgy ő kérte. MIndegy, mondta akkor legalább megnézi és bekeni. A fiúk bementek, Erik kicsit óckodott, de bementek. Benn a doki naaagyon rendes volt, így mosolyogva jött ki, és vártunk ismét egy fél órát, mert hogy ez a krém hatóideje. Közben folyamatosan be akart menni, mert egyrészt már túl akart lenni azon, amiről kiderült, hogy nem is egy nay dolog, és kár volt izgulnia, másrészt meg a doki beígérte neki a meglepetést. :)
Letelt az idő, és bementek. Nem sokra rá, széles mosollyal és egy lufival jött ki. Felfújtuk és szerencsémre a táskámban még kettő lapult, így a lányok is kaptak és míg ők lufiztak a váróban, addig apa megkapta az instrukciókat és a számlát. :/
Veres dokiról csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. Abszolút mindenben a gyerek érdekeit szem előtt tartva, hiper szuper kedvesen és megértőn állt a dologhoz. Kár, hogy nem minden orvos legalább fele ennyire kedves.
Így esett az eset.
Azért nem volt még vége. Mert hogy mikor hazaértünk, jött az első pisilés. Mivel nem tudta mi vár rá, ezért belevágott, de amikor megindult, hatalmas ordítás és sírás volt belőle. És akkor elkezdett félni tőle. Aznap már nem volt más, mint hogy gyorsan lefeküdtünk és alvás. Reggel jött ismét a pisi. Ekkor már félt tőle és nem akarta. Kb két órába telt, mire már nem bírta tovább és elengedte. Persze ordított és sírt. Viszont csak addig fájhatott, míg pisilt, mert utána gyorsan meg lehetett vígasztalni. Tegnapi napunk eléggé kevés pisivel telt, de azért látszik a javulás, mert ma délben már vigyorogva közölte, hogy nem is fáj. Meglátjuk, mi lesz az esti fürdésnél ...
Rettenetesen büszke vagyok a fiamra, hihetetlenül szuperül viselkedett és tűrte az egészet. Remélem sikerült a lehető legkevesebb lelki traumával megúszni és remélem, nem lesz rá többet szükség. Igyekszünk mindent betartani és végülis az elvünk és a módszer jónak bizonyult, rajtunk kívülálló ok miatt lett a vége orvos.
Hát röviden ennyi volt. Remélem, hogy volt ...
De mi volt pontosan a kezelés? Elvileg nekünk nem aktuális, de szeretnék képben lenni. Mert olyan titokzatosra sikerült a bejegyzés:)
VálaszTörlés