Semmi

A nagy kimozdulás után beleestünk a nagy semmibe.
Újra meleg lett és bár itt benn nem annyira vészes, mégis a hírek és a hőmérséklet mozdulatlanságba kényszerít minket. Vagyis hát engem, mert minden rajtam múlik.
Reggel szokás szerint 7 fele kelünk, majd jön a reggeli nyávogás és ezen még a reggeli egy órás tévézés sem segít. Ordít, visit, visong. Én meg vissza.
Aztán bedühödök és kikapcsolom a recsegőt, és valahogy elkezdenek játszani. És ez így is megy délig. Akkor jön az ebéd és alvás helyett - mivel nem telt túl aktívan a nap eddig, így nem is csodálom - csendes pihenőt rendelek el. Ami megint tv-ést jelent. A film kb egy órája békésen is telik, majd ismét jön az ordítás.
Várjuk a 7 órát, mikor végre le lehet menni, mert a meleg már nem fojtogató és nem kell árnyékra vadászni.
Aztán a megszokott és szét unt játszótér, ami az esőtlenség miatt porfelhőben úszik ... aztán 9kor haza, fürdés, vacsi, kis mese - szigorúan már csak könyvből - és alvás.
Ennyiben merülnek ki a napok. Ami nem is baj, csak hát telnek, eszeveszetten ... már csak egy hónap ... nem várom!!!!!
Szóval jó lenne kicsit felpörögni, kicsit hasznosabban tölteni a napokat. Bár ok, ha nagyon őszinte akarok lenni, azért is voltak jók ezek a napok, mert a lakás egyes pontjai kaptak valami rendszerűt ... ok, hogy pillanatnyit, mert persze ott a legjobb játszani, ahol anya épp most tett rendet, de hát mégis valami érzetem csak lehet attól még.
Szóval most úgy vagyunk, hogy várunk. Várjuk az enyhülést, apa fizetését és persze várjuk a lendületet, hogy ismét mehessünk és kalandokba vethessük magunkat ... :)