Lánybúcsú

Bizony, bizony, sok mindent kimaradt. Többek között az is, hogy úgy tűnik, elkelt az én drága kishugom. Egy szép tavaszi napon megkérték a kezét, ők pedig nem vártak sokáig és október elejére ki is tűzték a NAGY napot. Így eléggé szervezés dúsan telnek az amúgy sem uncsi napok. :)
Mivel a lányok koszorúslányok lesznek, így a nyár egyik legmelegebb napján vásároltunk nekik ruhákat, szép nagyot, pörgöset és habosat. Erik lesz a gyűrűhordozó - remélem eljutnak a megfelelő helyig a gyűrűk ;) - így ő egy igazán elegáns, élete első öltönyével lett gazdagabb. És eljött a pillanat is, mikor apa is megkapta élete második öltönyét ... igen, nem szép ezt leírni, de úgy néz ki, megválunk az érettségi öltönyétől. :) Végül nem utolsó sorban én is megvehettem életem legdrágább ruháját. :)
Nos, de ezeken túl is van feladata egy tanunak. Mert hogy ez lennék én ... izgulok, még sose voltam tanu. :) Többek között, hogy megszervezze a lánybúcsút.
Mert bármilyen hihetetlen is, az én tesóm bizon hagyományos, királylányos esküvőt tervez ... :) Amiből nem maradhatott ki a lánybúcsú sem. Persze az ő hagyományos és konzervatív szintjén. :)

Szóval az augusztus eleje nem csak az iskola kezdésről szólt, táskák és füzetek beszerzése, és csomagolás, hanem egy lánybúcsú megszervezéséről is. Mivel még ilyet sem csináltam soha, ezért nem kevés energiámat vette el.
Különlegeset akartam, de ismerve Pimpikét, mégis olyat, amiben ő is jól érzi magát és nem kényelmetlen neki, hiszen mindenhol azt írták, hogy elsősorban a menyasszonynak kell jól éreznie magát.
Így esett a választásom egy rúdtánc estre. Nevével ellentétben semmi szexi, vagy vad dolgot nem takar. Aki próbálta már az tudja, aki meg nem, annak javaslom, hogy próbálja ki. Kiválasztottam egy nem túl messzi helyet, ahol nagyon kedvesek voltak és szerveznek lánybúcsús rúdtánc órákat. A 90 perc takart egy rúdtánc órát, ahol abszolút az alapokkal ismerkedtünk meg, megismertük a saját súlyunkat, a határainkat ... végül meglepetésre egy kis koreográfiai is összeállt. :) Szerintem nagyon jól sikerült kis este lett.
A nem túl hagyományos esthez hozzá tartozik, hogy jelen volt a menyasszony anyukája és anyóssa is, sőt még a tanu társam is, a vőlegény testvére. És még barátnő is ... és ami abszolút nem hagyományosnak mondható, Maja is velünk jött.
Ez mondjuk az utolsó pillanatban jutott eszembe, és kissé félve vittem el, bár ő olyan lelkes volt, szerintem soha nem fogja lefelejteni, én meg a pillanatot, ahogy mellettem ül a héven, izgatottan és teli hálával. Azok a szemek ...
És végül kiderült nagyon jó döntés volt elvinni, mert olyan tehetséges!!! Mondjuk miben nem. :) Élvezte a feladatokat, megcsinált mindent és mosolygott és imádtuk ... MIndenki!!!!
Szóval jó volt, aztán még elmentünk a Don Pepébe egy vacsira, ahol feladatokkal készültem, amiket Pimike többé kevésbé teljesített is, végül még asszonyfogadalmat tett és kapott oklevelet.
Szerintem jól sikerült, ügyes voltam. :)