Cegléd 2014, avagy 3 együtt
töltött nap krónikája
1.
rész/1. nap
Kis csapatunk- 17 kisgyermek és 2 tanító néni-, elindult június 25- én a
Nyugati pályaudvarról Ceglédre, egy 3 napos kirándulásra. A szülők ott álltak a
peronon, és látva a távolodó vonatot, vegyes érzelmeket élhettek át. Gondolom,
egyrészt a büszkeség, hogy gyermekük már elég bátor és önálló a táborozáshoz,
meg az aggodalom, hogy vajon nem éri-e baj a "távolban", és egyéb
könnyes-nevetős érzések járták át a lelküket.
Eközben a vonaton a legtöbb kisgyermek gond nélkül túltette magát az
elváláson, csak egy-két gyermek pityergett, szomorkodott. De ők se sokáig,
hamarosan már mindenki az utazásra, és egymásra figyelt. Néhányan kártyáztak,
beszélgettek, barkochbáztunk is az 1 órás vonatozás közben. A fiúk közül hárman
kipróbálták a WC-t, ehhez azonban át kellett mennünk a két kocsi között, ami
igen zajos és félelmetes volt. Brrr... De ezt is megúsztuk.:) /És megtanultuk,
hogy az álló vonaton nem szabad "kimenni"./
Végül megérkeztünk Cegléd fürdőre, a Budai útra. Hűvösen szitált az eső. A
lovaskocsi már ott várt ránk az állomáson. Be is kocsikáztunk a táborhoz pár
perc alatt, majd persze lósimogatás következett. :)
A táborban azonnal rendelkezésünkre álltak a szobáink: 2db 10 ágyas és 1 db
4 ágyas szoba a folyosó végén, egymás után sorban. A 9 lány betelepedett az
egyik 10 ágyasba, mellettük a 8 fiú, MI pedig a tanári szobában pakoltunk le.
Ekkor még elég hűvös volt odakint, így a gyerekek nem kívánkoztak kimenni,
inkább a 2 szoba között rohangáltak, bekéredzkedtek egymáshoz, a lányok a
fiúkhoz és fordítva. Volt ám sikítozás! Hű, ez nagyon izgi volt....
Miután sikerült lerendeznem az anyagiakat /szállás + étkezés kifizetésre
került/, gyors kalkulációt végezve örömmel láttam, hogy az előre megigényelt
programokon felül lesz pénzünk még más programokra is. Így sikerült végül a
Tanya-program, a vezetett Tanösvény és a Korongozás mellett még Népi hangszert
készíteni és az utolsó napon Íjászkodni is.
Na de, hogy a fonalat el ne veszítsem, és ne szaladjak ennyire előre az
időben, még csak az első napnak a délelőttjénél tartunk. :))
Kiültünk egy kicsit közösen, hogy "Titkos Testvért" sorsoljunk magunknak,
akit majd a következő napokban legalább egyszer megajándékozunk valami
jótéteménnyel. Nagyon helyesek voltak a gyerekek. Volt, aki azonnal próbált
valami jót tenni, s volt, aki hamar kitalálta, ki húzta őt. :)
Néhányan tőlünk kértek tanácsot, hogy mivel lephetnék meg a
"testvérüket".
Ebédre aztán finom, meleg zöldséglevest és bolognai spagettit kaptunk.
Desszertnek pedig muffint ettünk, mivel Lara éppen szülinapos volt. :) Köszönjük
a fincsi sütit! Isten éltessen Lara! :)
Közben, látva, hogy egy csoport diák a teraszon dolgozik, kapva kaptunk az
alkalmon, hogy felkérjük az ott velük foglalkozó bácsit, hogy nekünk is tanítsa
meg a "Nádi dúdoló" elkészítését. És belement!
Így hát ebéd után kis csapatunk nekilátott: reszeltek, dörzsöltek, a nádat
belülről elvékonyították, ami nem is olyan könnyű munka! Nagy kitartással,
keményen dolgoztak, aminek eredményeképpen 17 db népi hangszer került ki a kis
kezek közül, s amelynek a hangját ettől kezdve folyamatosan hallgattuk az
elkövetkező 2 napban. :) Még a Ki mit tud? -on is használták az új hangszert a
gyerekek.
Nádi dúdoló készítése: egy darab (20-25 cm hosszú) nád, zsírpapír, rafia,
célszerszámok, és sok-sok türelem.
Míg mi dolgoztunk a teraszon, megváltozott az időjárás, a borongást
felváltotta egy kis napsütés. Ekkor Larával, Athinával leültünk, és írtunk egy
rövidke levelet a szülőknek, ám, köszönhetően a gyenge internetes kapcsolatnak,
ez a levél nem jutott el a címzettekhez, csak jóval később, 27- én, amikor
itthon újra bekapcsoltam a tabletemet. :) Végig gond volt a térerővel, a
jelerősséggel. Viszont, szerencsére Ildikó néni leveleit, "briliáns" fotóit
szinte azonnal megkaptátok.:)
Időközben megérkeztek a csomagok is, köszönhetően Krisztiánnak, Maja
apukájának. Utólag is nagyon hálás vagyok, hogy sikerült ezt így megoldanunk.
Köszönjük szépen!
Egyszer csak átvehettük az ágyneműket. Mindenki kapott 1-1 párna-, és
paplanhuzatot és 1 lepedőt. Ildikó néni bevette magát a lányszobába, én meg a
fiúszobába. Na, gyerekek, ki húzott már ágyat? Csend. Először tegyétek fel a
matracra a lepedőt!... Az meg mi? :)))
Szóval, módszeresen felhúztuk az ágyneműket...Leginkább MI. :) Szépen
előkerültek az alvós plüssök, kutyusok, macik, cicák a csomagokból, bőröndökből
amelyeknek még fontos szerepük lesz az esték folyamán...
Később a gyerekek szaladgálhattak végre kint, a szabadban. Ekkor fedezték
fel a tábor közepén álló hatalmas olajfát, amelyre fel is mászhattak. Eleinte
némi felnőtt segítséggel jutottak fel, majd az utolsó napra már szinte mindenki
meg tanult egyedül felmászni, aki akart. Lili volt a legjobb mászó. :)
Történt egy kis baleset is, az egyik faág nem bírt el 8 gyereket, félig
letört, meglifteztetve a rajta ülőket...Az ágat később lefűrészelték. De a fa
így is a kedvencünk maradt, már azért is, mivel az alatta álló ping-pong
asztalra jótékony árnyat vetett az égető napsütés elől. Mindig szívesen
ücsörögtünk ott /ki a fán, ki pedig az asztalon /. :)
Elérkezett a Korongozás ideje. Először a lányok ültek oda szép sorban és
forgatták a lábukkal a korongot, kezük között szépen formálódott az agyag.
Ezalatt a fiúkkal rakétát készítettünk, amelyet a szívószál végéről egy
erőteljes fújással kell kiröpíteni. A lányok után következtek a fiúk, s egymás
után kerültek az asztalra az elkészült kis tálkák, edénykék.
Némi plusz költség terhére kértük az edénykék kiégetését is. Ezek a tárgyak
hazakerültek.
A foglalkozást vezető néni csodálkozott, hogy ilyen fiatal gyerekekkel el
mertünk jönni táborozni. És tényleg, mi voltunk a legkisebbek a szinte teljes
létszámmal üzemelő táborban. Azonban ez semmiféle hátrányt nem jelentett
számunkra, és a csapat viselkedése, bárhol jártunk, bármit csináltunk, szuper
volt.:)
Este 6-kor vacsorázni mentünk. Virslit kaptunk friss kenyérrel, ketchuppal,
mustárral és szörpöt.
Ezután elindultunk, hogy sétáljunk egyet a kis tó körül. Örömmel láttuk,
hogy milyen felszabadultan, vidáman szaladgálnak a gyerekek a vízparton,
beszélgetnek, Róza és Dóri kézen fogva sétáltak egy darabig. Zelma, Roli
botoztak. Egon, Marci sokat futott. Bori lemaradt, de bevártuk. A lányok
nevetgéltek, a fiúk felfedezték a környéket. Találtunk egy vaddisznó dagonyát is
út közben. Nagyon helyes volt az egész csapat. :)
Otthon aztán este elkezdődött a fürdés! Úgy hozta a helyzet, hogy Ildikó
néni a fiúkhoz, én a lányokhoz álltam be a zuhanyozóba, hogy a vizet a megfelelő
hőfokra beállítsuk, és irányítsuk a fürdést. A fiúk szégyellősebbek voltak, a
lányok kevésbé. A törölközés még nem az erősségük, nehéz úgy felvenni a pizsit,
ha vizes a testünk. Azután fogmosás következett.
Ekkor a fiú szobában elhangzott a varázsmondat: ha rend lenne a
szobátokban, akkor a lányok átjöhetnének mesét hallgatni. Nem telt bele 5 perc,
és pazar rendet vágtak a fiúk. :)) Már nem volt visszaút! A lányok átjöttek,
elhelyezkedtek az emeletes ágyakon, a fiúk mellett. Villanyoltás, csak a
zseblámpák fénye világított. S Ildikó néni Lázár Ervin egyik kedves meséjét
mesélte el egy születésnapról, mivel Lara szülinapja éppen aznap volt. :)
Mese után a lányok szépen visszamentek a szobájukba, és kezdtünk
elköszönni, Jó éjszakát! kívánni. És itt jön a plüssök szerepe, mert bizony
eltörött a mécses 1-2 gyermeknél, s a vigasz az otthonról hozott pihe-puha
állatka volt, szoros ölelésben, simogatásban lassan álomba sírták magukat a
gyerekek. Többen aludtak ekkor már. Bálint és Egon volt a leghamarabb ágyba
kerülő gyermek és Luki, Király Áron, Marci is nagyon hamar elaludtak.
De bezzeg a lányok!? Nem bírtak elaludni a nagy izgalomtól. Jöttek hozzánk
11 körül, hogy ők éhesek...Ettek is nasit a tanári szobában az egyik ágyon ülve,
egyre többen jöttek, még Kovika is betévedt, leült, körülnézett majd tovább
állt. Aztán lassan mindenki visszakerült a saját szobájába. A lányok párosával
helyezkedtek el az emeletes ágyakon, naná, hogy mindenki a felső ágyon volt!
Zelma mellől hamar elköltözött Vivien Athina mellé, mert Zelma nagyon sok helyet
foglalt el az ágyon keresztül-kasul. :) Alig bírtam őt betakarni, mert alatta
volt a paplan.
Leghamarabb Róza és Maja aludt el. Legkésőbb Vivien és Athina. Végül Lara
és Bori átjöttek hozzánk, /MI már előrelátóan megvetettünk egy pótágyat/, s a 2
lány nálunk feküdt le. És hogy, hogy nem, sikerült nekik is elaludniuk. :)
Ezután még a lányszobában volt egy kis sutyorgás, Lili sokat köhögött, de végül
mindenki elcsendesedett, és éjfél körül már MI is lehajthattuk a fejünket a
párnánkra ezután a csodás első nap után.
Hú, nem gondoltam, hogy ennyit fogok tudni írni....
Tanulságok: gyakorolni kellene nyáron az ágynemű le-, és felhúzását, a
törölközést, a rendrakást ill. a rend megtartását. :)
Folytatása következik! :)
M.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése