Szerda reggel Maja nyűgösen kelt. MOndta, hogy neki biza nagyon fáj a feje, és egyáltalán nem akar oviba menni. Kicsit győzködtem, de aztán hamar feladtam. Gondoltam, hogy talán elfáradt, vagy már tényleg unja az egyedül járást. Aztán mikor felhívtam az ovit is és lemondtam az ebédjét - mert felmerült, hogy akkor már ha ő nem megy, akkor mehetne Erik is, aki teljesen jól van, ereje teljében, mint egy kis kitörni vágyó kiscsikó, akkor láttam, hogy megjelentek a pöttyök. Maján gyorsban 4-5 számoltam. AZtán Dundi nyakán is láttam egyet.
MIndenképpen jó, hogy egyszerre. Amit viszont nem értek, hogy 14-21 napos lappangást ír, de Erik után ez még csak a 11. nap volt. Lényeg, hogy elkapták. Délutánra már fel is ment a hőjük, mindketten hőemelkedéssel zárták a napot.
Ma is hőemelkedésük volt/van, illetve szerintem Majának éjjel láza is volt, de nem volt kedvem méricskélni a vak sötétben. Ő azt mondja, hogy neki viszket. Szerintem csak kamuzik, mert tudja, hogy milyen, rengeteget beszéltünk már róla. Neki egyre több van, már a nyakán és a kis hátán szépen sorjáznak.
Dundinak egyenlőre azt a kettőt látom, de mondjuk nem is nagyon hagyja kis testét megnézni. Egyenlőre jó kedélyűek. Mondjuk szerintem a hétvégére fog csúcsosodni, és akkor szerencsére apa már itthon lesz. Mert igazából a legnehezebb Erikkel, Eriknek. Mert ő már jól van, menne, futna, majd ki csattan. Helyette itthon a nyávogós tesókkal ... 5 percenkénti kérdi, hogy mehet e már oviba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése