Mert hogy öles léptekkel haladunk.
Ma megint 10re mentünk és egy kis játék után irány az udvar. Ekkor meg anya pát intett és lelépett. Ebédet kellett befizetnem, gyorsan szaladtam, madj vissza, de kinn maradtam a folyosón és Magdi is kinézett és szólt, hogy Erikkel semmi gond nincs, szólt, hogy folyik az orra, meg voltak benn pisilni is, szóval maradjak nyugodtan, megebédel egyedül. És így is lett. Igaz, kicsit lassan őröltek a malmok, mert Magdi egyedül volt és a másik csoport is lassan haladt, de végül minden gyerek benn volt és az ebéd is elfogyott és mikor már papa is tülkön ült, Erik végre megjelent az átadóban.
Büszkén, ügyesen, okosan. Evett rendesen, sőt kért is még repetát. Ügyes volt és csillogott a szeme. Én meg olyan büszke voltam a nagyfiamra.
Holnap megpróbálunk kicsit előbb menni - meglátjuk mami mikorra ér ide.
Még mindig vegyesek az érzéseim, de látom hogy jó lesz ez neki. Kell a kis lelkének. Kell, hogy valamit ő csináljon, egyedül és kell hogy büszke lehessen magára, hogy valamit megcsinált és elért ő egyedül.
Olyan nagy fiam van!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése